1. tétel
Mutassa be a 10 – 11. századi nyugat – európai mezőgazdaság átalakulását és következményeit!
Szempontok:
I. Nyugatrómai Birodalom bukását követő hanyatlás
II. Új mezőgazdasági technikák megjelenése
III. Következmények
IV. Társadalmi változások
V. Uradalom felépítése
I.
A Nyugatrómai Birodalom a szakadás után még nyolc évtizedig állt fenn, ezalatt a germán, hun, alán, stb. támadások miatt egyre szűkebb határok közé szorult, sorra elveszítette a tartományai feletti fennhatóságát. 476-ban a kiskorú Romulus Augustulus császárt Odoaker germán hadvezér megfosztotta hatalmától, ezzel Itália egyike lett az önálló germán királyságoknak. I. Justinianus (527–565) még megpróbálta visszahódítani az elveszített nyugati területeket, ez azonban már nem sikerülhetett, sőt az Itáliában elhúzódó háború a félsziget és Róma városa számára minden korábbi kifosztásnál súlyosabb civilizációs összeomlást okozott. A hanyatlást elmélyítették a birodalom szétesésével együtt jelentkező csapások: a pestis, barbár betörések, melyek a városokat szinte teljesen elpusztították. Nyugat - Európában mindennapossá váltak az éhínségek és a belső háborúskodások. Nyugat - Európa az önellátás szintjére esett vissza és ebből a mezőgazdasági eszközök és a földművelési módszerek fejlődése révén lábalt ki.
II.
A földeket talajváltó rendszerben, vagyis kimerülésig művelték. 4-6 év után új földeken dolgoztak. A földterületnek mindig csak egy kis részét használták ki, és ugyanazon földdarabot csak 10-30 év múlva kezdték újra művelni. Ezzel a módszerrel alacsony hozamot tudtak elérni, ami kevés ember eltartását biztosította.
A 8. századtól kezdődően Nyugat - Európában a termelési módszerek és a munkaeszközök fejlődni kezdtek. A kialakuló kétnyomásos gazdálkodás azt jelentette, hogy a termőföld felét bevetették, a másik felét pedig ugaron hagyták, azaz pihentették. Itt legelhetett az állatállomány, trágyájukkal pedig megújították a termőföld erejét. A háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével tovább csökkent az ugar. Három részre osztották a termőföldet: egy rész ugar, egy rész őszi- és egy rész tavaszi gabona. Az egységek évente cserélődtek.
A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása azonban a régi eszközökkel már nem volt lehetséges. Elterjedt a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke használata, így a szántás mélyen feltörte a földet és meg is fordította: kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Ezzel az ekével a keményebb, kötöttebb talajokat is meg lehetett művelni, tehát nőtt a termőterület nagysága. Szintén előrelépést jelentett a borona, amely a föld lazításával növelte a termést. Az új eszközök azonban nagyobb vonóerőt igényeltek, így a régi nyakhám elavulttá vált. Egyre inkább előtérbe került a nomádoktól átvett szügyhám, így az igaerő jelentősen megnőtt.
III.
A mezőgazdaság fejlődése a 9 - 10. századra az életkörülmények javulásához, a népességszám növekedéséhez és a helyi kereskedelem újbóli megjelenéséhez vezetett. A távolsági kereskedelem a kora középkorban is fennmaradt. Elsősorban a Földközi-tenger arab és bizánci területeiről hoztak be luxuscikkeket a vezető réteg számára. Keletre főként rabszolgákat vittek, akiket szláv területekről hurcoltak el.
IV.
A korszakban a hatalom alapját a földbirtok képezte. A létrejövő államokban az új uralkodói réteg a római nagybirtokosokból és germán törzsfőkből, illetve azok fegyveres kíséretének tagjaiból állt. Az újdonsült királyok csak úgy tudtak kormányozni, ha a frissen megszerzett földek jelentős részét híveiknek adományozták. Az uralkodók pénzjövedelme kevés volt, abból fizetett hadsereget vagy hivatalszervezetet nem lehetett fenntartani. A különböző szolgálatok teljesítéséért adományozott birtok a hűbérbirtok. A hűbérbirtok kezdetben a megadományozott halálával, vagy akkor, ha nem teljesítette kötelességeit visszaszállt az adományozóhoz. Később örökíthetővé, sőt továbbadhatóvá vált. A király nagyhűbéresei is adományoztak birtokokat, így ők is hűbérurakká váltak. Kialakult az alá-fölérendeltségi viszony, egy hierarchikus rend, a hűbéri lánc. A Karoling korra általánossá vált a hűbéri eskü. Ebben az adományozó, a hűbérúr (senior) és a megadományozott, hűbéres (vazallus) kölcsönösen fogadalmat tettek a hűségre és saját kötelességeik teljesítésére. A földesúr védelmet, illetve igazságszolgáltatást nyújt a hűbéres teljes odaadásáért és hűségéért cserébe. Az állam a hűbéri láncon keresztül működött, a király akaratát saját hűbéresei hajtották végre a saját hűbéreseik segítségével. A rendszer csak akkor erősíthette a király hatalmát, ha vazallusai megtartották esküjüket.
A jobbágy nem része a hűbéri láncnak, csak dolgozik benne. Örökíthető telke van, szabadon költözhet. Azonban kötelességei is vannak: robot, termény kilencedét befizetni, ajándék.
V.
A korai és az érett középkor határán, nyugaton önálló nagybirtokok sokasága volt jellemző. Ezeket uradalmaknak nevezzük.
Az uradalom nagy kiterjedésű, bár nem feltétlenül összefüggő földterület, amely falvak tucatjait ölelte fel, a hozzájuk tartozó földekkel, erdőkkel, legelőkkel együtt. Központja az udvarház. Itt tartózkodott a földesúr vagy megbízottja a fegyveres kísérettel és a szolganépekkel. A 10. századtól az uradalom központja egyre inkább a fából vagy kőből épült vár lett. Az uradalomhoz tartozó parasztok megtermelték a szükséges mezőgazdasági termékeket, és előállították a kézműves termékeket is. Az uradalom nem egyszerűen egy nagybirtok volt, elsősorban hatalmi szervezet, amely igazgatási és bíráskodási szereppel is bírt. A földesurak igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentességet) szerezni birtokaikra. Ha ez sikerült, akkor a földesúr földjén királyi tisztviselő nem szedhetett adót, továbbá a földesúr eredendően királyi jogokat gyakorolhatott: bíráskodhatott, piacot tarthatott, vámot szedhetett, bányát nyithatott.
Az uradalom három részre osztható. A jobbágyok parcellái két részből álltak, a külső telekből (szántó) és a belső telekből (házhely, kert). Ezeket kötelezettségek fejében maguknak művelték a parasztok. Munkájukat saját állataikkal és szerszámaikkal végezték. A földesúr saját kezelésű birtokát, az ún. majorságot vagy allódiumot a parasztok robotban művelték és az itt megtermeltek teljes egészében a földesurat illették. Közös használatú területek voltak az erdők, mezők - kaszálók, folyók, tavak.
A paraszt kötelezettségekkel tartozott földesurának. Ilyenek voltak a különféle adók. Terményadó értelmében a parasztnak be kellett szolgáltatnia a földesurának az általa megtermelt mennyiség bizonyos hányadát. Kötelezettség volt még a pénzadó és különböző ajándékok a földesúr életének nagyobb eseményeikor. A földesurat bizonyos előjogok illették a birtokán, az ún. banalitások, földesúri monopóliumok: kocsmatartás, mészárszék tartása, sör - és pálinkafőzés, malomtartás. A földesúr bíráskodhatott a jobbágyai felett (úriszék).
Az uradalom területén lévő templomokat, kolostorokat a földesúr alapította és támogatta, ugyanakkor ellenőrizte is – ez volt a magánegyház rendszere.
2. tétel
Ismertesse Károly Róbert gazdaságpolitikájának főbb elemeit! Magyarázza meg,
milyen összefüggés van a gazdaságpolitika és a királyi hatalom jellege között!
Szempontok:
I. A hatalom megszilárdítása, tartományurak legyőzése
II. Új bárói réteg
III. Gazdaságpolitika
IV. Külpolitika
I.
1301-ben III. András halálával az államalapító dinasztia, az Árpád - ház férfiágon kihalt, a Magyar Királyság trónja megüresedett. András halálával a trónnak három várományosa volt, a cseh Přemysl - házból való Vencel, a bajor Wittelsbach - házból való Ottó és a nápolyi Anjou - házból Károly Róbert. Mindhárom trónvárományos közeli rokonságban volt az Árpád – háziakkal. Mindannyiuk megszerezte magának bizonyos időre a trónt, azonban 1307 - re világossá vált, hogy Károly Róbert került ki győztesen a trónharcból, Vencel lemondott trónigényéről, Ottót pedig lemondatták.
1307-ben Károly Róbert királyi hatalma még igen gyenge lábakon állt, az Árpád - házi királyok birtokadományozásainak köszönhetően egy erős bárói réteg alakult ki, akik tartományurakként viselkedve önálló politikát folytattak. Károly Róbert legfontosabb teendője ezen tartományurak hatalmának a letörése volt. 1312. június 15 - én a rozgonyi csatában legyőzte az Amádé fiak és Csák Máté egyesített seregeit, maguk az Amádé fiak is elestek a csatában. 1321-ben elhunyt Csák Máté, halála után Károly Róbert visszanyerte az ország északnyugati része feletti uralmat, helyzete immár stabillá vált.
II.
A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba.
Az új arisztokrácia immár nem nemzetségi, hanem hivatali arisztokrácia. Tagjai hivataluk betöltésével válnak jogosulttá nem adományozható és nem öröklődő birtokra (honor), melyet a király bármikor visszavehet.
Károly Róbert a hozzá hű főúri réteget magánhaderő kiállítására kötelezte. A király 50 főben határozta meg egy bandérium létszámát. Károly Róbert teljes egészében ezekre a magánhadseregekre támaszkodott, zsoldosokat csak szükség esetén fogadott fel. A hadseregszervezés e formája kevésbé volt költséges egy professzionális, állandó jelleggel létrehozott haderővel szemben.
III.
Gazdaságpolitikájának kulcsszava a regálé jövedelem. Ez olyan jövedelem, amely a királyi rangból kifolyólag jár az uralkodónak, ellentétben a domaniális jövedelemmel, amelyet a birtokok jogán kap, a legnagyobb földesúr lévén.
Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Főként aranyat, ezüstöt és sót bányásztak. Károly Róbert elsősorban a nemesfémbányászatot kívánta támogatni. A bánya monopólium reformjával érdekeltté tette a földesurakat a bányák megnyitásában: a birtokos megkapta a bányabér (urbura) egyharmadát. A bányabér az aranykitermelés egytizedét, ill. az ezüstkitermelés egy nyolcadát jelentette.
Jelentősebb jövedelem volt ennél a pénzverés monopóliumából származó bevétel. A kitermelt aranyat, ezüstöt a termelők kötelesek voltak beváltani. A beszolgáltatások során kb. 40 – 50 % - os haszonra tett szert az uralkodó.
A király az alsó - magyarországi bányászat fellendítésére külföldi bányászokat hívott az országba.
A pénzveréshez firenzei pénzverő mestereket hozatott. A jó minőségű új pénz, az aranyforint is firenzei mintára készült. Váltópénzként az ezüstdénár szolgált. Hogy az aranyforint megtarthassa értékét, a királynak le kellett mondania az évenkénti beváltásról (kamara haszna) és a pénzrontásról. Ezen jövedelem pótlására vezette be az első állami adót: a kapuadót. Ez jobbágytelkenként évente 18 dénár fizetését jelentette. A harmincad vám, mellyel a fellendülő kereskedelmet adóztatta meg, tovább növelte az uralkodó bevételét. A király – kihasználva a pápaság meggyengülését - a pápai jövedelem egyharmadát is lefoglalta. Emellett élt az invesztitúra jogával.
IV.
Károly Róbertnek a hatalom megszilárdítását követően aktív külpolitikára nyílt lehetősége. Nándorfehérvárt és Galambócot már a tízes évek végére elfoglalta a szerbektől. Horvátországban és Havasalföldön azonban nem sikerült uralmát elismertetnie. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel királlyal tanácskozott. A cseh uralkodóval egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalról állapodott meg. A gyermektelen Kázmér pedig Károly Róbert elsőszülött fiát, Lajost tette meg örökösévé. Károly a nápolyi kapcsolatot is ápolta: személyesen utazott Itáliába, hogy biztosítsa kisebbik fia, András számára a nápolyi trónt.
Szempontok:
1301-ben III. András halálával az államalapító dinasztia, az Árpád - ház férfiágon kihalt, a Magyar Királyság trónja megüresedett. András halálával a trónnak három várományosa volt, a cseh Přemysl - házból való Vencel, a bajor Wittelsbach - házból való Ottó és a nápolyi Anjou - házból Károly Róbert. Mindhárom trónvárományos közeli rokonságban volt az Árpád – háziakkal. Mindannyiuk megszerezte magának bizonyos időre a trónt, azonban 1307 - re világossá vált, hogy Károly Róbert került ki győztesen a trónharcból, Vencel lemondott trónigényéről, Ottót pedig lemondatták.
1307-ben Károly Róbert királyi hatalma még igen gyenge lábakon állt, az Árpád - házi királyok birtokadományozásainak köszönhetően egy erős bárói réteg alakult ki, akik tartományurakként viselkedve önálló politikát folytattak. Károly Róbert legfontosabb teendője ezen tartományurak hatalmának a letörése volt. 1312. június 15 - én a rozgonyi csatában legyőzte az Amádé fiak és Csák Máté egyesített seregeit, maguk az Amádé fiak is elestek a csatában. 1321-ben elhunyt Csák Máté, halála után Károly Róbert visszanyerte az ország északnyugati része feletti uralmat, helyzete immár stabillá vált.
II.
A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba.
Az új arisztokrácia immár nem nemzetségi, hanem hivatali arisztokrácia. Tagjai hivataluk betöltésével válnak jogosulttá nem adományozható és nem öröklődő birtokra (honor), melyet a király bármikor visszavehet.
Károly Róbert a hozzá hű főúri réteget magánhaderő kiállítására kötelezte. A király 50 főben határozta meg egy bandérium létszámát. Károly Róbert teljes egészében ezekre a magánhadseregekre támaszkodott, zsoldosokat csak szükség esetén fogadott fel. A hadseregszervezés e formája kevésbé volt költséges egy professzionális, állandó jelleggel létrehozott haderővel szemben.
III.
Gazdaságpolitikájának kulcsszava a regálé jövedelem. Ez olyan jövedelem, amely a királyi rangból kifolyólag jár az uralkodónak, ellentétben a domaniális jövedelemmel, amelyet a birtokok jogán kap, a legnagyobb földesúr lévén.
Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Főként aranyat, ezüstöt és sót bányásztak. Károly Róbert elsősorban a nemesfémbányászatot kívánta támogatni. A bánya monopólium reformjával érdekeltté tette a földesurakat a bányák megnyitásában: a birtokos megkapta a bányabér (urbura) egyharmadát. A bányabér az aranykitermelés egytizedét, ill. az ezüstkitermelés egy nyolcadát jelentette.
Jelentősebb jövedelem volt ennél a pénzverés monopóliumából származó bevétel. A kitermelt aranyat, ezüstöt a termelők kötelesek voltak beváltani. A beszolgáltatások során kb. 40 – 50 % - os haszonra tett szert az uralkodó.
A király az alsó - magyarországi bányászat fellendítésére külföldi bányászokat hívott az országba.
A pénzveréshez firenzei pénzverő mestereket hozatott. A jó minőségű új pénz, az aranyforint is firenzei mintára készült. Váltópénzként az ezüstdénár szolgált. Hogy az aranyforint megtarthassa értékét, a királynak le kellett mondania az évenkénti beváltásról (kamara haszna) és a pénzrontásról. Ezen jövedelem pótlására vezette be az első állami adót: a kapuadót. Ez jobbágytelkenként évente 18 dénár fizetését jelentette. A harmincad vám, mellyel a fellendülő kereskedelmet adóztatta meg, tovább növelte az uralkodó bevételét. A király – kihasználva a pápaság meggyengülését - a pápai jövedelem egyharmadát is lefoglalta. Emellett élt az invesztitúra jogával.
IV.
Károly Róbertnek a hatalom megszilárdítását követően aktív külpolitikára nyílt lehetősége. Nándorfehérvárt és Galambócot már a tízes évek végére elfoglalta a szerbektől. Horvátországban és Havasalföldön azonban nem sikerült uralmát elismertetnie. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel királlyal tanácskozott. A cseh uralkodóval egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalról állapodott meg. A gyermektelen Kázmér pedig Károly Róbert elsőszülött fiát, Lajost tette meg örökösévé. Károly a nápolyi kapcsolatot is ápolta: személyesen utazott Itáliába, hogy biztosítsa kisebbik fia, András számára a nápolyi trónt.
3. tétel
Mutassa be a nagy földrajzi felfedezések gazdasági okait, eseményeit! Tárja fel, hogy a felfedezések nyomán milyen gazdasági változások indultak meg Nyugat – Európában!
Szempontok:
I. Felfedezések okai
II. Technikai feltételek
III. Portugál felfedezések
IV. Kolumbusz felfedezése
V. Gyarmatosítás jellemzői
VI. Indián kultúrák
VII. Gazdasági hatások
II. Technikai feltételek
III. Portugál felfedezések
IV. Kolumbusz felfedezése
V. Gyarmatosítás jellemzői
VI. Indián kultúrák
VII. Gazdasági hatások
I.
A felfedezéseket gazdasági és politikai előzmények váltották ki. A gazdasági előzmények közül kiemelkedik, hogy a levantei kereskedelem jelentős nemesfém-szükséglettel rendelkezett, mert a Távol - Keletről Európába importált luxustermékek és fűszerek nagyon drágák voltak. A drága kereskedés miatt Európából Keletre áramlott az arany és az ezüst, nemesfémhiány keletkezett, amit csak tetézett az európai arany- és ezüstbányák kimerülése. Az Európában jelentkező nemesféméhség a felfedezések legfontosabb gazdasági előmozdítójává vált.
A felfedezések politikai előzményei közül a török hódítás volt a legfontosabb. A 15. században a törökök elfoglalták a Földközi - tenger medencéjének keleti felét, sőt 1453-ban bevették magát Konstantinápolyt is. 1526-ban a mohácsi csatában a Magyar Királyságot legyőzve már Nyugat - Európát fenyegették. A török előrenyomulás a levantei kereskedelmet visszavetette, illetve megdrágította, hiszen a kereskedők kalózok és török rabló csapatok támadásainak voltak kitéve. A megdrágult áruszállítás tovább fokozta az európai nemesfémhiányt. A török hódítás a kereskedőket arra ösztönözte, hogy a Távol - Kelettel új – elsősorban tengeri – utakat keressenek.
II.
A tudományos-technikai feltételek közé sorolhatjuk az új, könnyebben navigálható hajótípust (karavella), amely viszonylag nagy belső terével a kereskedést is segítette. A hajó mellett fontos volt az iránytű és a – kor viszonyait tekintve – fejlett térképek elterjedt használata. A felfedezőket segítették még a korszerűsödő földrajzi-csillagászati ismeretek is. A felfedezésekhez pénz is kellett. Az anyagi feltételeket a felfedezésekben érdekelt európai uralkodók mecénásként való megjelenése biztosította. (Közülük leghíresebb a portugál Tengerész Henrik herceg, aki a tudományos ismereteket fejlesztendő akadémiát is alapított.)
III.
A portugálok felfedező utakat indítottak az arany és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén. Híres képviselőjük volt Bartolomeo Díaz (1487-ben elérte Afrika déli pontját, a Jóreménység-fokot) és Vasco da Gama (1498-ban első európaiként érte el tengeri úton Indiát).
IV.
Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz Kolumbusz Kristóf három hajója. Útja a vártnál hosszabbnak bizonyult, bár a passzát szelek megkönnyítették haladását. Így is közel 2 hónap után, 1492-ben köthetett ki az amerikai kontinens előterében elhelyezkedő Bahama-szigetek egyikén. Kolumbusz 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát, Hispaniola szigetét, Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát. Útjáról nemesfémeket, drágaköveket, Európába ismeretlen növényeket (burgonya, kukorica, dohány) és indiánokat hozott. Kolumbusz két naplót is vezetett: egyet magának és egyet a legénységének. Kolumbusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott. A felismerésre, hogy új kontinenst fedezett fel, Amerigo Vespucci jutott.
V.
A gyarmatosítás fogalma: Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.
A felfedezők a kereskedelmi telepek létrehozása után az újonnan megismert népeket és területeket gyarmatosították. Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani. Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított: hegységei hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területein ültetvényeket lehetett létesíteni. S mindezen kincsek elérhetőek voltak az európai emberek számára, mert a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak. Így a vas- és tűzfegyverek birtokában könnyű volt a kő- és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása.
A gyarmatosítás kezdetén az európaiak kizsákmányolták az új földeket, elsősorban nemesfémet és ipari nyersanyagokat szállítottak az anyaországba. A gyarmat olcsó munkaerőt, olcsó nyersanyagot és felvevőpiacot jelentett a gyarmatosítók számára. A gyarmatokon monokulturális ültetvényes gazdálkodás alakult ki (nagy területen egy bizonyos növény termesztése). Létrejött az embertelen rabszolgamunka, kezdetben az indiánokat, később a nagyobb munkabírású afrikai feketéket alkalmazták. (Afrika nyugati partvidéke az Újvilágba irányuló rabszolga-kereskedelem fő forrásává vált.) A gyarmatosítás első képviselői a spanyol származású konkvisztádorok voltak (pl. Cortes, Balboa, Pizzarón).
VI.
Inkák: Az inka név eredetileg a kecsuák egyik törzsének az uralkodóját jelölte, ma már azonban az általa uralt egész birodalom népét és kultúráját ezzel a névvel jelölik. Az Inka Birodalom az európai ember hódításai előtt létező ősi indián civilizáció Dél - Amerikában. Közigazgatási, politikai és katonai központja Cuzco volt. Legnagyobb kiterjedésekor magába foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több részét. Az inkák királyukat a "nap gyermekének" nevezték.
Maják: A maja civilizáció egy Közép - Amerikában élt prehispán civilizáció, amely főleg a kifejlett írásmódjáról, művészetéről, monumentális építészetéről, valamint a matematikai és asztronómiai ismereteiről híres. A legjelentősebb ősi amerikai civilizáció volt.
Aztékok: Az aztékok indián törzse az amerikai kontinens egyik legkiterjedtebb bennszülött civilizációját hozta létre a 14 – 15. században. Birodalmukat katonai hatalomra alapították a Mexikói-fennsíkon, a mai Mexikó középső és délebbi részén, a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között. Magukat mexikáknak nevezték. Az "azték" név a monda szerinti előző hazájukra, Aztlán - ra utal. Fővárosukat, Tenocstitlánt a mai Mexikóváros helyén, egy szigeten építették fel. Onnan kiindulva főként déli és keleti irányban hódítottak területeket. Vallási-társadalmi berendezkedésüket, társadalmuk törvényi alapjait a korábban itt élt olmékoktól, és a későbbi, harcosabb szellemű toltékoktól örökölték, illetve vették át.
A spanyol hódítók elfoglalták, majd lerombolták az indián kultúrákat. Az ültetvényeken kezdetben az indiánokat dolgoztatták. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. Az indiánokkal erőszakosan, sokszor kegyetlenül bántak, és az európaiak által behurcolt betegségekkel szemben az őslakosok nem voltak ellenállóak.
VII.
Európába új mezőgazdasági termények érkeztek (kakaó, kávé, dohány, cukor, kukorica, burgonya), és népélelmezési cikké válva fontos szerepet töltöttek be Európa növénytermesztésében. A világkereskedelem fő területe a Földközi - tengerről áttevődött az Atlanti - óceánra, itt alakultak ki az új kereskedelmi központok. A felfedezések európai szintű munkamegosztást idéztek elő: nyugaton iparcikkeket, keleten gabonát, élelmiszereket és ipari nyersanyagokat állítottak elő.
A felfedezések társadalmi-gazdasági következménye volt, hogy Kelet - Európában tartósodott a jobbágyság (második, vagy örökös jobbágyság). Nyugat - Európában a beáramló nemesfémek gazdasági fellendülést eredményeztek: a tőke felhalmozásával bomlani kezdett a feudális társadalmi-gazdasági szerkezet, és kezdetét vette a tőkés, kapitalista termelési rendszer kialakulása. Ennek első jele volt az árforradalom (az iparcikkek iránti kereslet növekedése drágulást eredményezett), majd az igények kielégítésére létrehozott manufaktúra-ipar, ami már a tömegtermelés beindulását jelentette. A nagyobb ipari termelés megnövelte a nyersanyag-igényt, ami a munkamegosztás fokozódásához vezetett. Ennek másik következménye volt a bekerítés folyamata. A bekerítésekkel és a tőke felhalmozásával kialakultak a tőkés termelő üzemek, ami a céhes keretek között termelő kézművesek tönkremeneteléhez vezetett. A néhány tehetősebb kézművesből tőkés lett, a többségből kialakult a bérmunkások rétege.
A felfedezéseket gazdasági és politikai előzmények váltották ki. A gazdasági előzmények közül kiemelkedik, hogy a levantei kereskedelem jelentős nemesfém-szükséglettel rendelkezett, mert a Távol - Keletről Európába importált luxustermékek és fűszerek nagyon drágák voltak. A drága kereskedés miatt Európából Keletre áramlott az arany és az ezüst, nemesfémhiány keletkezett, amit csak tetézett az európai arany- és ezüstbányák kimerülése. Az Európában jelentkező nemesféméhség a felfedezések legfontosabb gazdasági előmozdítójává vált.
A felfedezések politikai előzményei közül a török hódítás volt a legfontosabb. A 15. században a törökök elfoglalták a Földközi - tenger medencéjének keleti felét, sőt 1453-ban bevették magát Konstantinápolyt is. 1526-ban a mohácsi csatában a Magyar Királyságot legyőzve már Nyugat - Európát fenyegették. A török előrenyomulás a levantei kereskedelmet visszavetette, illetve megdrágította, hiszen a kereskedők kalózok és török rabló csapatok támadásainak voltak kitéve. A megdrágult áruszállítás tovább fokozta az európai nemesfémhiányt. A török hódítás a kereskedőket arra ösztönözte, hogy a Távol - Kelettel új – elsősorban tengeri – utakat keressenek.
II.
A tudományos-technikai feltételek közé sorolhatjuk az új, könnyebben navigálható hajótípust (karavella), amely viszonylag nagy belső terével a kereskedést is segítette. A hajó mellett fontos volt az iránytű és a – kor viszonyait tekintve – fejlett térképek elterjedt használata. A felfedezőket segítették még a korszerűsödő földrajzi-csillagászati ismeretek is. A felfedezésekhez pénz is kellett. Az anyagi feltételeket a felfedezésekben érdekelt európai uralkodók mecénásként való megjelenése biztosította. (Közülük leghíresebb a portugál Tengerész Henrik herceg, aki a tudományos ismereteket fejlesztendő akadémiát is alapított.)
III.
A portugálok felfedező utakat indítottak az arany és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén. Híres képviselőjük volt Bartolomeo Díaz (1487-ben elérte Afrika déli pontját, a Jóreménység-fokot) és Vasco da Gama (1498-ban első európaiként érte el tengeri úton Indiát).
IV.
Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz Kolumbusz Kristóf három hajója. Útja a vártnál hosszabbnak bizonyult, bár a passzát szelek megkönnyítették haladását. Így is közel 2 hónap után, 1492-ben köthetett ki az amerikai kontinens előterében elhelyezkedő Bahama-szigetek egyikén. Kolumbusz 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát, Hispaniola szigetét, Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát. Útjáról nemesfémeket, drágaköveket, Európába ismeretlen növényeket (burgonya, kukorica, dohány) és indiánokat hozott. Kolumbusz két naplót is vezetett: egyet magának és egyet a legénységének. Kolumbusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott. A felismerésre, hogy új kontinenst fedezett fel, Amerigo Vespucci jutott.
V.
A gyarmatosítás fogalma: Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.
A felfedezők a kereskedelmi telepek létrehozása után az újonnan megismert népeket és területeket gyarmatosították. Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani. Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított: hegységei hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területein ültetvényeket lehetett létesíteni. S mindezen kincsek elérhetőek voltak az európai emberek számára, mert a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak. Így a vas- és tűzfegyverek birtokában könnyű volt a kő- és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása.
A gyarmatosítás kezdetén az európaiak kizsákmányolták az új földeket, elsősorban nemesfémet és ipari nyersanyagokat szállítottak az anyaországba. A gyarmat olcsó munkaerőt, olcsó nyersanyagot és felvevőpiacot jelentett a gyarmatosítók számára. A gyarmatokon monokulturális ültetvényes gazdálkodás alakult ki (nagy területen egy bizonyos növény termesztése). Létrejött az embertelen rabszolgamunka, kezdetben az indiánokat, később a nagyobb munkabírású afrikai feketéket alkalmazták. (Afrika nyugati partvidéke az Újvilágba irányuló rabszolga-kereskedelem fő forrásává vált.) A gyarmatosítás első képviselői a spanyol származású konkvisztádorok voltak (pl. Cortes, Balboa, Pizzarón).
VI.
Inkák: Az inka név eredetileg a kecsuák egyik törzsének az uralkodóját jelölte, ma már azonban az általa uralt egész birodalom népét és kultúráját ezzel a névvel jelölik. Az Inka Birodalom az európai ember hódításai előtt létező ősi indián civilizáció Dél - Amerikában. Közigazgatási, politikai és katonai központja Cuzco volt. Legnagyobb kiterjedésekor magába foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több részét. Az inkák királyukat a "nap gyermekének" nevezték.
Maják: A maja civilizáció egy Közép - Amerikában élt prehispán civilizáció, amely főleg a kifejlett írásmódjáról, művészetéről, monumentális építészetéről, valamint a matematikai és asztronómiai ismereteiről híres. A legjelentősebb ősi amerikai civilizáció volt.
Aztékok: Az aztékok indián törzse az amerikai kontinens egyik legkiterjedtebb bennszülött civilizációját hozta létre a 14 – 15. században. Birodalmukat katonai hatalomra alapították a Mexikói-fennsíkon, a mai Mexikó középső és délebbi részén, a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között. Magukat mexikáknak nevezték. Az "azték" név a monda szerinti előző hazájukra, Aztlán - ra utal. Fővárosukat, Tenocstitlánt a mai Mexikóváros helyén, egy szigeten építették fel. Onnan kiindulva főként déli és keleti irányban hódítottak területeket. Vallási-társadalmi berendezkedésüket, társadalmuk törvényi alapjait a korábban itt élt olmékoktól, és a későbbi, harcosabb szellemű toltékoktól örökölték, illetve vették át.
A spanyol hódítók elfoglalták, majd lerombolták az indián kultúrákat. Az ültetvényeken kezdetben az indiánokat dolgoztatták. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. Az indiánokkal erőszakosan, sokszor kegyetlenül bántak, és az európaiak által behurcolt betegségekkel szemben az őslakosok nem voltak ellenállóak.
VII.
Európába új mezőgazdasági termények érkeztek (kakaó, kávé, dohány, cukor, kukorica, burgonya), és népélelmezési cikké válva fontos szerepet töltöttek be Európa növénytermesztésében. A világkereskedelem fő területe a Földközi - tengerről áttevődött az Atlanti - óceánra, itt alakultak ki az új kereskedelmi központok. A felfedezések európai szintű munkamegosztást idéztek elő: nyugaton iparcikkeket, keleten gabonát, élelmiszereket és ipari nyersanyagokat állítottak elő.
A felfedezések társadalmi-gazdasági következménye volt, hogy Kelet - Európában tartósodott a jobbágyság (második, vagy örökös jobbágyság). Nyugat - Európában a beáramló nemesfémek gazdasági fellendülést eredményeztek: a tőke felhalmozásával bomlani kezdett a feudális társadalmi-gazdasági szerkezet, és kezdetét vette a tőkés, kapitalista termelési rendszer kialakulása. Ennek első jele volt az árforradalom (az iparcikkek iránti kereslet növekedése drágulást eredményezett), majd az igények kielégítésére létrehozott manufaktúra-ipar, ami már a tömegtermelés beindulását jelentette. A nagyobb ipari termelés megnövelte a nyersanyag-igényt, ami a munkamegosztás fokozódásához vezetett. Ennek másik következménye volt a bekerítés folyamata. A bekerítésekkel és a tőke felhalmozásával kialakultak a tőkés termelő üzemek, ami a céhes keretek között termelő kézművesek tönkremeneteléhez vezetett. A néhány tehetősebb kézművesből tőkés lett, a többségből kialakult a bérmunkások rétege.
4. tétel
Ismertesse a kiegyezés utáni gazdasági eredményeket! Mutassa be az infrastruktúra, az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fejlődését a dualizmus korában!
A magyar gazdaságot a kiegyezés előtt a birodalmi alárendeltség, a kitörés képtelensége jellemezte. A korábban eltörölt vámhatár miatt már az európai vérkeringésbe való bekapcsolódás lehetősége is adott volt, az elszigetelt és erőtlen magyar gazdaság erre azonban még képtelen volt. A kiegyezés törvényének gazdasági pontjai a magyar és az osztrák fél pénzügyi érdekeit egyaránt szolgálták. Magyarország számára viszont új időszámítást jelentett a kiegyezés: hatalmas, meglepetésszerű fellendülést indukált. A virágzást természetesen nemcsak a dualizmus új jogi rendszere, hanem például az is előmozdította, hogy Magyarországon a két ipari forradalom – az első elmaradása/késése miatt – összeért.
Infrastruktúra:
A tőkeigényes infrastrukturális fejlesztések a befektetések beindulásának legnagyobb mozgatóerejévé váltak. Az olcsó munkaerőt igénylő közlekedési, tereprendezési, városképi/építőipari beruházások mágnesként vonzották az újabb befektetéseket, az ipart és a kereskedelmet. A nyugat - európai infrastrukturális szinthez való igazodás rendkívül rövid idő alatt a legfejlettebb körülményeket teremtette meg az országban, az átlagos színvonal azonban főleg a peremterületek elmaradottsága miatt soha nem közelíthette meg a nyugatit.
Ipar:
Az 50 - es évektől a leggyorsabban az élelmiszeripar fejlődött. A terményfelvásárlásból felhalmozódó tőkéket a vállalkozók e területbe fektették. A legjelentősebb a Budapesten koncentrálódó malomipar volt, mely a hengerszék révén a világ élvonalába került. Századfordulókor Pest malmai már balkáni búzát is őröltek. A magyar iparágban is tért hódított a gőzgép, ami a széntermelés ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Sorra nyíltak a bányák a Mecsek, Nógrád, Dorog, Tatabánya térségében. Vaskohászati centrumok ott alakultak ki, ahol a közelben vasércet is rejtett a föld. A magyar ipar megkésett fejlődése előnyt is hozott, mivel az ipari forradalom legújabb vívmányait alkalmazták, így lépéselőnyhöz juthattunk, mert nem kellett időt áldozni a találmányok kifejlesztéséhez, ezáltal magas volt a termelékenység. A magyar ipar fejlődése a 90 - es években még nagyobb lendületet vett, az ekkora már hagyományos iparágak tovább erősödtek. A kialakuló iparvidékeken világszínvonalú gépgyártás fejlődött ki. A magyar ipar a századfordulótól együtt haladt a világ élvonalával, s egyes területeken már a világszínvonalú fejlesztések is itt valósultak meg.
Mezőgazdaság:
A mezőgazdaság fejlődését a folyamatosan bővülő Lajtán túli piacok ösztönözték. A búza ezekben az években lépett elő a magyar föld termékévé. (A termelés növekedésének ütemét csak az USA közelítette meg.)
A szántóföldi technika nagyot lépett előre. Általánosan használják a vasekéket. Aratógép is van, de az aratás lényegében még kézi munka. Gyakorlatilag teljessé vált a cséplés gépesítése.
A magyar mezőgazdaság fejlődésének kezdeti lendülete megfelelt a tőkés alapozás igényeinek, bár a külső piacokkal való egyoldalú kapcsolat konzerválta a külterjes formákat. A magyar mezőgazdaság egésze (a birtokmegosztás mutatja) a „porosz” úton járt, de a parasztgazdaságok az „amerikai” út bizonyos elemeit hordozták. (Például vidékenként hagymára, paprikára, zöldségre, gyümölcsre, szőlőre szakosodva.)
Közlekedés:
Az eddig kihasználhatatlan folyók közül számos hajózhatóvá vált, és a vízi szállítás nagy szerepet kapott a korszakban. A folyami és állóvízi személyszállítás és a kompközlekedés rugalmasabb és komfortosabb lett.
A vasúthálózat kiépítésének jelentőségét Magyarország nagyon hamar felismerte, és erős tőkekoncentrációval, kivételesen nagy tempóban európai szintű hálózatot épített ki. A reformkori építkezések a '67 - es fordulat után felgyorsultak, a kormányok felismerték a vasút felzárkóztató és vállalkozásvonzó hatását, és a befektetőket hitelkedvezményekkel támogatták. Budapest-centrikus rendszer alakult ki, melynek sűrűsége a perifériák felé centrikusan ritkult. A legtöbb jó földrajzi helyzetű várost elérték a vasútépítők, ezzel gazdaságukat, áruforgalmukat fellendítve. A bányák, gyárak építésével összhangban épültek a vasúti mellékvonalak, sokszor az iparos és a vasúti társaság együttműködésével. Évek után létrehozták az állami tulajdonú MÁV - ot, amely a kisebb - nagyobb magántársaságok és pályaszakaszok felvásárlásával óriásvállalattá nőtte ki magát. Egységes, olcsóbb és színvonalasabb közlekedés vált így lehetővé.
A szántóföldi technika nagyot lépett előre. Általánosan használják a vasekéket. Aratógép is van, de az aratás lényegében még kézi munka. Gyakorlatilag teljessé vált a cséplés gépesítése.
A magyar mezőgazdaság fejlődésének kezdeti lendülete megfelelt a tőkés alapozás igényeinek, bár a külső piacokkal való egyoldalú kapcsolat konzerválta a külterjes formákat. A magyar mezőgazdaság egésze (a birtokmegosztás mutatja) a „porosz” úton járt, de a parasztgazdaságok az „amerikai” út bizonyos elemeit hordozták. (Például vidékenként hagymára, paprikára, zöldségre, gyümölcsre, szőlőre szakosodva.)
Közlekedés:
Az eddig kihasználhatatlan folyók közül számos hajózhatóvá vált, és a vízi szállítás nagy szerepet kapott a korszakban. A folyami és állóvízi személyszállítás és a kompközlekedés rugalmasabb és komfortosabb lett.
A vasúthálózat kiépítésének jelentőségét Magyarország nagyon hamar felismerte, és erős tőkekoncentrációval, kivételesen nagy tempóban európai szintű hálózatot épített ki. A reformkori építkezések a '67 - es fordulat után felgyorsultak, a kormányok felismerték a vasút felzárkóztató és vállalkozásvonzó hatását, és a befektetőket hitelkedvezményekkel támogatták. Budapest-centrikus rendszer alakult ki, melynek sűrűsége a perifériák felé centrikusan ritkult. A legtöbb jó földrajzi helyzetű várost elérték a vasútépítők, ezzel gazdaságukat, áruforgalmukat fellendítve. A bányák, gyárak építésével összhangban épültek a vasúti mellékvonalak, sokszor az iparos és a vasúti társaság együttműködésével. Évek után létrehozták az állami tulajdonú MÁV - ot, amely a kisebb - nagyobb magántársaságok és pályaszakaszok felvásárlásával óriásvállalattá nőtte ki magát. Egységes, olcsóbb és színvonalasabb közlekedés vált így lehetővé.
5. tétel
Mutassa be egy 13. századi nyugat – európai város jellemzőit!
Szempontok:
I. Mezőgazdasági fejlődés
II. Városalapító tényezők
III. A középkori városok kialakulásának helyei
IV. Európa városiasodott területei
V. Kommuna mozgalom
VI. A városi társadalom
VII. A városok külső képe
VIII. A céh
IX. Kereskedelem
I.
A 8. századtól kezdődően Nyugat - Európában a termelési módszerek és a munkaeszközök fejlődni kezdtek. A kialakuló kétnyomásos gazdálkodás azt jelentette, hogy a termőföld felét bevetették, a másik felét pedig ugaron hagyták, azaz pihentették. Itt legelhetett az állatállomány, trágyájukkal pedig megújították a termőföld erejét. A háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével tovább csökkent az ugar. Három részre osztották a termőföldet: egy rész ugar, egy rész őszi- és egy rész tavaszi gabona. Az egységek évente cserélődtek.
A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása azonban a régi eszközökkel nem volt lehetséges. Elterjedt a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke használata, így a szántás mélyen feltörte a földet és meg is fordította: kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Ezzel az ekével a keményebb, kötöttebb talajokat is meg lehetett művelni, tehát nőtt a termőterület nagysága. Szintén előrelépést jelentett a borona, amely a föld lazításával növelte a termést. Az új eszközök azonban nagyobb vonóerőt igényeltek, így a régi nyakhám elavulttá vált. Egyre inkább előtérbe került a nomádoktól átvett szügyhám, így az igaerő jelentősen megnőtt.
II.
A mezőgazdasági fellendülés miatt biztosabb lett a termés, ezért megszűnt az éhínség, javult a közegészség, ez népességnövekedést okozott, a megnövekedett népesség pedig vándormozgalmakat.
Mivel a mezőgazdaság termelése megnövekedett, megindult a pénzgazdálkodás, ez lehetőséget nyújtott a városok kialakulására.
III.
Városok jöttek létre:
- római - kori városok helyén,
- igazgatási központoknál (királyi, püspöki székhelyek),
- útkereszteződéseknél, kereskedelmi útvonalak mentén,
- kikötőknél és folyami átkelőhelyeknél,
- hegy és síkság határvidékén.
IV.
Európa legvárosiasodottabb területei a 13. században a Baltikum, Flandria, Rajna vidék és Észak – Itália.
A Baltikumon közvetítő kereskedelem folyt, Hanza városok alakultak ki. A Rajna vidéke már a Római korban is városias terület volt, így itt sok középkori város római alapokra épült – ezek jelentősége püspöki központ volt. Később egyre meghatározóbb lett a városokban a kereskedőréteg szerepe is, így kialakultak az úgynevezett kétközpontú városok – melyeknek egyik központja a püspöki székhely és a katedrális, másik pedig a kereskedőtelep és ennek a vásártere. A 13. században Flandria mellett Észak-Itália volt Európa legsűrűbben lakott területe. Mind a Német - Római Császárság, mind a pápa saját érdekszférájának tekintette a területet, a városfejedelemségek rendszere bizonyult alkalmasnak az önállóság megőrzésére. A városok a nemeseiket is a városfalakon belülre tudták kényszeríteni – a városokban élő nemesség csak itt volt jellemző egész Európában. A pénzügyek mellett a városok leginkább iparral, vagy kereskedelemmel foglalkoztak.
V.
A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy - egy földesúr birtokán feküdtek. Az egy helyre összegyűlt kereskedők és iparosok kommunába tömörültek. (A kommuna a latin communitas szóból ered, melynek jelentése közösség.) Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját maguk kezébe vegyék a sorsuk irányítását. A polgárok egy választott testület által maguk intézték ügyeiket, a város önkormányzatot kapott, élén polgármesterrel, akit munkájában a legtekintélyesebbekből álló szenátus segített. Az önálló önkormányzattal általában együtt járt néhány, részben a királytól kapott privilégium (pl. egy összegben befizetett adó, árumegállító jog, vásártartás joga, pallosjog, vámszedés-vámmentesség joga, hadsereg állításának joga).
VI.
A városok társadalmának két fő rétege a patríciusok és a plebejusok. A patríciusok a gazdag, befolyásos családok tagjai, akik akaratukat a szenátusban érvényesíthették. A plebejus (plebs) a szegényebb réteg, akik alkalmi munkákból, a város környékén fekvő földeken való munkából éltek. Polgárjoggal nem rendelkeztek, politikai hatalmuk nem volt, ez állandó súrlódásokhoz vezetett köztük és a patríciusok között. A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe (céhekbe) tömörültek. A kézművesek a céheken keresztül vettek részt a város életében (védelem, adózás, bíráskodás).
VII.
A középkori városokat rendszerint fallal vették körbe. Általában a piactér a központ, itt állt a városháza és a templom is. A lakóházak több emeletesek, kőből vagy fából készültek. A helykihasználás érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak. Nem volt közvilágítás, sem csatornázás. A szemét, a szennyvíz és az ürülék az utcán állt, így a kedvezőtlen higiéniai viszonyok és a zsúfoltság következtében a népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.
VIII.
A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe, céhekbe tömörültek. A céhek célja a gazdasági verseny-lehetőség kiiktatása volt, a piac egymás közti felosztása. A céhműködést szigorú szabályzat határozta meg: tiltotta a céhen belüli munkamegosztást, az éjszakai munkát és a reklámozást, maximalizálta az árakat, meghatározta az inasok és legények számát, rendelkezett minőségről és mennyiségről. A céh tagjai csak mesterek lehettek. Védelmet, segítséget nyújtott tagjainak, akiknek feladata volt még a városfal őrzése is.
IX.
A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek.
Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti - tenger térségében. A fejletlenebb északi - keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak - Németország és Flandria városaiból iparcikkeket (szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással: 1161 - Hanza szövetség
A két tengeri útvonalat (Levantei, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze, az észak – déli irányú Champagne Franciaországban.
A 8. századtól kezdődően Nyugat - Európában a termelési módszerek és a munkaeszközök fejlődni kezdtek. A kialakuló kétnyomásos gazdálkodás azt jelentette, hogy a termőföld felét bevetették, a másik felét pedig ugaron hagyták, azaz pihentették. Itt legelhetett az állatállomány, trágyájukkal pedig megújították a termőföld erejét. A háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével tovább csökkent az ugar. Három részre osztották a termőföldet: egy rész ugar, egy rész őszi- és egy rész tavaszi gabona. Az egységek évente cserélődtek.
A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása azonban a régi eszközökkel nem volt lehetséges. Elterjedt a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke használata, így a szántás mélyen feltörte a földet és meg is fordította: kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Ezzel az ekével a keményebb, kötöttebb talajokat is meg lehetett művelni, tehát nőtt a termőterület nagysága. Szintén előrelépést jelentett a borona, amely a föld lazításával növelte a termést. Az új eszközök azonban nagyobb vonóerőt igényeltek, így a régi nyakhám elavulttá vált. Egyre inkább előtérbe került a nomádoktól átvett szügyhám, így az igaerő jelentősen megnőtt.
II.
A mezőgazdasági fellendülés miatt biztosabb lett a termés, ezért megszűnt az éhínség, javult a közegészség, ez népességnövekedést okozott, a megnövekedett népesség pedig vándormozgalmakat.
Mivel a mezőgazdaság termelése megnövekedett, megindult a pénzgazdálkodás, ez lehetőséget nyújtott a városok kialakulására.
III.
Városok jöttek létre:
- római - kori városok helyén,
- igazgatási központoknál (királyi, püspöki székhelyek),
- útkereszteződéseknél, kereskedelmi útvonalak mentén,
- kikötőknél és folyami átkelőhelyeknél,
- hegy és síkság határvidékén.
IV.
Európa legvárosiasodottabb területei a 13. században a Baltikum, Flandria, Rajna vidék és Észak – Itália.
A Baltikumon közvetítő kereskedelem folyt, Hanza városok alakultak ki. A Rajna vidéke már a Római korban is városias terület volt, így itt sok középkori város római alapokra épült – ezek jelentősége püspöki központ volt. Később egyre meghatározóbb lett a városokban a kereskedőréteg szerepe is, így kialakultak az úgynevezett kétközpontú városok – melyeknek egyik központja a püspöki székhely és a katedrális, másik pedig a kereskedőtelep és ennek a vásártere. A 13. században Flandria mellett Észak-Itália volt Európa legsűrűbben lakott területe. Mind a Német - Római Császárság, mind a pápa saját érdekszférájának tekintette a területet, a városfejedelemségek rendszere bizonyult alkalmasnak az önállóság megőrzésére. A városok a nemeseiket is a városfalakon belülre tudták kényszeríteni – a városokban élő nemesség csak itt volt jellemző egész Európában. A pénzügyek mellett a városok leginkább iparral, vagy kereskedelemmel foglalkoztak.
V.
A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy - egy földesúr birtokán feküdtek. Az egy helyre összegyűlt kereskedők és iparosok kommunába tömörültek. (A kommuna a latin communitas szóból ered, melynek jelentése közösség.) Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját maguk kezébe vegyék a sorsuk irányítását. A polgárok egy választott testület által maguk intézték ügyeiket, a város önkormányzatot kapott, élén polgármesterrel, akit munkájában a legtekintélyesebbekből álló szenátus segített. Az önálló önkormányzattal általában együtt járt néhány, részben a királytól kapott privilégium (pl. egy összegben befizetett adó, árumegállító jog, vásártartás joga, pallosjog, vámszedés-vámmentesség joga, hadsereg állításának joga).
VI.
A városok társadalmának két fő rétege a patríciusok és a plebejusok. A patríciusok a gazdag, befolyásos családok tagjai, akik akaratukat a szenátusban érvényesíthették. A plebejus (plebs) a szegényebb réteg, akik alkalmi munkákból, a város környékén fekvő földeken való munkából éltek. Polgárjoggal nem rendelkeztek, politikai hatalmuk nem volt, ez állandó súrlódásokhoz vezetett köztük és a patríciusok között. A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe (céhekbe) tömörültek. A kézművesek a céheken keresztül vettek részt a város életében (védelem, adózás, bíráskodás).
VII.
A középkori városokat rendszerint fallal vették körbe. Általában a piactér a központ, itt állt a városháza és a templom is. A lakóházak több emeletesek, kőből vagy fából készültek. A helykihasználás érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak. Nem volt közvilágítás, sem csatornázás. A szemét, a szennyvíz és az ürülék az utcán állt, így a kedvezőtlen higiéniai viszonyok és a zsúfoltság következtében a népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.
VIII.
A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe, céhekbe tömörültek. A céhek célja a gazdasági verseny-lehetőség kiiktatása volt, a piac egymás közti felosztása. A céhműködést szigorú szabályzat határozta meg: tiltotta a céhen belüli munkamegosztást, az éjszakai munkát és a reklámozást, maximalizálta az árakat, meghatározta az inasok és legények számát, rendelkezett minőségről és mennyiségről. A céh tagjai csak mesterek lehettek. Védelmet, segítséget nyújtott tagjainak, akiknek feladata volt még a városfal őrzése is.
IX.
A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek.
Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti - tenger térségében. A fejletlenebb északi - keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak - Németország és Flandria városaiból iparcikkeket (szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással: 1161 - Hanza szövetség
A két tengeri útvonalat (Levantei, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze, az észak – déli irányú Champagne Franciaországban.
6. tétel
Mutassa be az ipari forradalom kezdeteit, demográfiai következményeit, az ipari munkásság helyzetét, életmódját a 18. század végén, illetve a 19. század elején Angliában!
Szempontok:
I. Az ipari forradalom fogalma
II. Kezdete
III. A közlekedés forradalma
IV. A hírközlés forradalma
V. A nehézipar fellendülése
VI. Következmények
I.
Ipari forradalom fogalma alatt értjük a 18. század második felétől a gazdaság ugrásszerű fejlődését, amely átalakította a társadalmi szerkezetet és az életmódot, hozzájárult a népesség rohamos növekedéséhez, és a városiasodáshoz.
II.
Az első (klasszikus) ipari forradalom Angliából indult ki. A mezőgazdaságban történő gazdasági újításokkal, változásokkal vette kezdetét, melyek fokozatosan kihatottak az iparra, az ipar átalakulására, a gazdasági átalakulást társadalombeli követte, megszülettek az ipari társadalmak, és kezdetét vette az indusztriális korszak (indusztriális = ipari).
Az ipari forradalom előfeltételei: Korábban az ipar fejlődése mindig beleütközött a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességébe, Angliában viszont kialakult a föld polgári tulajdona, ezáltal tőke áramlott a mezőgazdaságba. A feudalizmust felszámolták és megszűntek a föld közösségi használatának maradványai. A háromnyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgó. Takarmánynövényeket termesztettek és megnőtt az állatállomány. Így tehát az angol mezőgazdaság képessé vált arra, hogy csökkenő mezőgazdasági népességgel növekvő városi lakosságot tartson el.
Szintén feltétele volt az ipari forradalom kibontakozásának a jól működő hitelszervezet (1694 - ben megalakul az Angol Bank). A nagy pénztőkék felhasználását felgyorsított a gyarmatok kifosztása. A gazdasági fejlődés pedig az állami politika fontos célkitűzése lett.
A textilipar, a gőzgépek gyártása és a kohászat vált az első ipari forradalom vezető ágazataivá.
III.
Az ipari forradalom második szakaszának jellemző berendezése a gőzgép volt, melynek tökéletesítése lehetővé tette a közlekedés forradalmi változásait.
A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési hálózat kialakítása volt. Eddig mindezt a vízen - többek között csatornák segítségével - tudták fejleszteni, így a gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták, Fulton 1807 - ben alkotta meg a gőzhajót. Ez az eddigi vitorlás hajókhoz képest nagy előrelépést jelentett, mivel a széljárás kiszámíthatatlanságához képest sokkal megbízhatóbb. Lehetővé vált az interkontinentális szállítás.
A gőz a szárazföldön is hasznosnak tűnt. 1814 - ben George Stephenson megalkotta az első klasszikus gőzmozdonyt, a Blücher - t, majd 1825 - ben Rocket nevű gőzmozdonya megnyerte a Stockton és Darlington közötti versenyt (40 - 48 km/h - val ment), ezzel bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. A vasút előnye a szekérrel és a postakocsival szemben nem volt kétséges. Angliában teret hódított a vasútépítés, ami hamarosan a kontinensen is hatalmas lendületet vett. A közlekedés gyorsabbá vált, nagy tömegű árut is lehetett a szárazföldön szállítani, ez segített az éhínség leküzdésében. A vasútépítés óriási tőkét és munkástömegeket vonzott, valamint nagy volt a katonai jelentősége is a csapatok gyors mozgathatóságával.
IV.
A hírközlési rendszer fejlődését is jelentette a gazdaság élénkülése. Az amerikai Morse 1832 - es találmányával kábelen továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítették a korábbi nehézkes, lassú és költséges optikai rendszert. Megalkotta a távíró ábécét, tökéletesítette a távírást. A találmány gyorsan elterjedt, hamarosan kábel kötötte össze Nagy Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat.
V.
A gyors ütemű vasútépítés rendkívüli mértékben megnövelte a szén és vas iránti igényt. A gőzgépek, mozdonyok és sínek nagyipari gyártása előlendítette a vas - és gépipar fejlődését.
Új technikák jelentek meg a vasiparban: A vaskohászatban a kokszosítás elterjedése jelentett előrelépést. Jobb és olcsóbb acéltermelést tettek lehetővé a Bessemer, majd a Thomas – Martin kemencék.
VI.
Az ipari forradalom kibontakozásának korában felgyorsult a népesség növekedése. A növekvő és minőségileg jobb élelmiszer-termelés, a fejlődő orvostudomány és a higiénés viszonyok javulásának következtében visszaszorult az éhínség, az emberek ellenállóbakká váltak a fertőző betegségekkel szemben. Megnőtt az átlag életkor, egyre magasabb lett a születések száma és kisebbé vált a gyermekhalandóság.
Felgyorsult a migráció, az emberek a falvakból városokba költöztek, míg sokan vándoroltak külföldre.
Teljesen átalakították a környezetet, a falusi jellegű tájat felváltotta az ipari jellegű táj. Bányákat nyitottak a föld alatt és a felszínen egyaránt. Erdőket irtottak ki, hogy legyen hely az utak, vasutak építésére. Folyószabályozási munkálatok kezdődtek, gátak, zsilipek kialakítása. Egyre nagyobbá váltak a városok, a gyárak szennyezték a levegőt és vizet.
Az első ipari forradalom következményei közé tartozott még a városok átalakulása is. Kifejlődtek az iparvárosok, megjelentek az iparvidékek. Ugrásszerűen megnőtt a városi lakosság száma. Különálló, funkcióik szerinti városnegyedek jöttek létre: igazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, lakó – és ipari övezetek. Egyszerre volt jelen a gazdagság és a szegénység, a nyomor és a fényűzés. Míg a gazdagok csatornával, vízzel ellátott villanegyedekben éltek, addig a szegények a gyárak melletti viskókban, bérkaszárnyákban nyomorogtak, nem volt tömegközlekedés, sem folyóvíz. Itt még mindig jellemző a zsúfoltság és a járványok.
A munka világára is erősen kihatott az ipari forradalom. Kialakult a gyáripar. Az üzemtulajdonosok gépesítettek és leszorították a bérköltségeket. Ezáltal jellemzővé válik a gyermek és női munka.
Az első ipari forradalom következményei közé tartozott még a városok átalakulása is. Kifejlődtek az iparvárosok, megjelentek az iparvidékek. Ugrásszerűen megnőtt a városi lakosság száma. Különálló, funkcióik szerinti városnegyedek jöttek létre: igazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, lakó – és ipari övezetek. Egyszerre volt jelen a gazdagság és a szegénység, a nyomor és a fényűzés. Míg a gazdagok csatornával, vízzel ellátott villanegyedekben éltek, addig a szegények a gyárak melletti viskókban, bérkaszárnyákban nyomorogtak, nem volt tömegközlekedés, sem folyóvíz. Itt még mindig jellemző a zsúfoltság és a járványok.
A munka világára is erősen kihatott az ipari forradalom. Kialakult a gyáripar. Az üzemtulajdonosok gépesítettek és leszorították a bérköltségeket. Ezáltal jellemzővé válik a gyermek és női munka.
7. tétel
Mutassa be a Kádár – korszak Magyarországának életmódját és mindennapjait! A források és saját ismeretei alapján magyarázza meg az életmódbeli változások társadalmi hátterét is!
Szempontok:
I. '56 – os forradalom leverése röviden
II. Kádár – korszak kezdete
III. „Frizsiderszocializmus”
IV. A jólét ára
V. Oktatás
VI. A családok életének átalakulása
VII. Szabadidő és sport
VIII. „Fogyasztói kultúra”
IX. Értékrend és gondolkodás
I.
1956. október 23 – án kitört a forradalom. 1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről. 1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány. 1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.
II.
A Kádár – korszak az 1956 – os forradalom leverésétől a rendszerváltásig tartó korszak. Helyreállították a szocialista rendszerek alapvető jellemzőit, ugyanakkor lényeges változások is történtek az állam és a lakosság viszonyában, amik a lakosságot arra ösztönözték, hogy a jólétért cserébe tartsa magát távol a politikától.
III.
A mezőgazdasággal foglalkozók aránya jelentősen csökkent. Az ipari munkások aránya is csökkenni kezdett. Ezzel szemben a harmadik szektorban (szolgáltatás, kereskedelem, egészségügy, kultúra, oktatás, közigazgatás) folyamatosan nőtt a foglalkoztatottak száma.
A korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység. A Kádár – rendszerben emelkedett szinte valamennyi civilizációs mutató: javultak a lakásviszonyok, 100 % - os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya, javult az iskolázottsági szint, stb.
IV.
A viszonylagos jólétnek azonban ára volt. Elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az úthálózat fejlesztését. Ugyanakkor a nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel. Az életszínvonal emelkedésének árát nemcsak az állam fizette meg, hanem az emberek is.
1960 és 1980 között a várható élettartam ismét csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Nőtt a deviáns jelenségek száma: az öngyilkosságok aránya a duplájára nőtt és az alkoholisták száma is emelkedett.
V.
A ’70 – es években az alapfokú oktatásban áttörés következett be: a felnőtt népesség többsége elvégezte legalább az általános iskola nyolc osztályát. Az egyetemi, illetve főiskolai képzésben részesülők aránya alapján viszont az európai sereghajtók közé kerültünk.
VI.
A korszakban a családok élete is jelentősen megváltozott: nőtt a válások száma. A gyerekszám folyamatosan csökkent, az egy – két gyerekes családok váltak jellemzővé. Az állam gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak kis mértékben lassították a születések csökkenését.
VII.
Jelentősen megváltozott a szabadidő eltöltésének módja is. A társadalom változásai új szórakozási formák kialakulását eredményezték. A sport elvesztette azt a kiemelt támogatottságát, amelyet az 1950 – es években élvezett. A tömegsport fejlődése is elmaradt a kívánttól.
VIII.
A magyar társadalomra a '60 - as évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. A szocialista tömbön belül sokáig egyedinek számított, hogy Magyarországon gyártottak farmernadrágot.
A nehezen beszerezhető nyugati termékek (orkánkabát, nejlonharisnya, rágógumi, lemezek, kvarcórák, zsebszámológépek, stb.) csempészet révén kerültek „forgalomba”.
IX.
A „marxista-leninista” ideológia szerint a vallásnak fokozatosan el kellett volna halnia, azonban a ’70 – es évek végén a népesség mintegy fele, a ’80 – as években pedig már több mint a fele vallotta magát vallásosnak. Ugyanakkor az egyházak befolyása a mindennapi életre csökkent.
1956. október 23 – án kitört a forradalom. 1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről. 1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány. 1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.
II.
A Kádár – korszak az 1956 – os forradalom leverésétől a rendszerváltásig tartó korszak. Helyreállították a szocialista rendszerek alapvető jellemzőit, ugyanakkor lényeges változások is történtek az állam és a lakosság viszonyában, amik a lakosságot arra ösztönözték, hogy a jólétért cserébe tartsa magát távol a politikától.
III.
A mezőgazdasággal foglalkozók aránya jelentősen csökkent. Az ipari munkások aránya is csökkenni kezdett. Ezzel szemben a harmadik szektorban (szolgáltatás, kereskedelem, egészségügy, kultúra, oktatás, közigazgatás) folyamatosan nőtt a foglalkoztatottak száma.
A korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység. A Kádár – rendszerben emelkedett szinte valamennyi civilizációs mutató: javultak a lakásviszonyok, 100 % - os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya, javult az iskolázottsági szint, stb.
IV.
A viszonylagos jólétnek azonban ára volt. Elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az úthálózat fejlesztését. Ugyanakkor a nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel. Az életszínvonal emelkedésének árát nemcsak az állam fizette meg, hanem az emberek is.
1960 és 1980 között a várható élettartam ismét csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Nőtt a deviáns jelenségek száma: az öngyilkosságok aránya a duplájára nőtt és az alkoholisták száma is emelkedett.
V.
A ’70 – es években az alapfokú oktatásban áttörés következett be: a felnőtt népesség többsége elvégezte legalább az általános iskola nyolc osztályát. Az egyetemi, illetve főiskolai képzésben részesülők aránya alapján viszont az európai sereghajtók közé kerültünk.
VI.
A korszakban a családok élete is jelentősen megváltozott: nőtt a válások száma. A gyerekszám folyamatosan csökkent, az egy – két gyerekes családok váltak jellemzővé. Az állam gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak kis mértékben lassították a születések csökkenését.
VII.
Jelentősen megváltozott a szabadidő eltöltésének módja is. A társadalom változásai új szórakozási formák kialakulását eredményezték. A sport elvesztette azt a kiemelt támogatottságát, amelyet az 1950 – es években élvezett. A tömegsport fejlődése is elmaradt a kívánttól.
VIII.
A magyar társadalomra a '60 - as évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. A szocialista tömbön belül sokáig egyedinek számított, hogy Magyarországon gyártottak farmernadrágot.
A nehezen beszerezhető nyugati termékek (orkánkabát, nejlonharisnya, rágógumi, lemezek, kvarcórák, zsebszámológépek, stb.) csempészet révén kerültek „forgalomba”.
IX.
A „marxista-leninista” ideológia szerint a vallásnak fokozatosan el kellett volna halnia, azonban a ’70 – es évek végén a népesség mintegy fele, a ’80 – as években pedig már több mint a fele vallotta magát vallásosnak. Ugyanakkor az egyházak befolyása a mindennapi életre csökkent.
8. tétel
Mutassa be Mátyás király uralkodói portréját intézkedései alapján! Bizonyítsa be, hogy Mátyás a központosított rendi monarchia megteremtésére tett kísérletet!
Szempontok:
I. Hatalomra kerülése
II. A hatalom megszilárdítása
III. Az államháztartás újjászervezése
IV. Külpolitika
V. Trónutódlás
VI. Mátyás reneszánsz udvara
I.
Mátyás 1443 - ban Kolozsvárott született. A kornak megfelelő lovagi nevelést kapott, de emellett humanista szellemben egyház - és államjogot, művészeti ismereteket, orvostudományt és latint is tanult. Az 1456 - os nándorfehérvári diadal után pestisben elhunyt Hunyadi János. Az uralkodó, V. László csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását, ezért országos főkapitánynak rokonát, Cillei Ulrikot nevezte ki. A nándorfehérvári főkapitány Hunyadi László lett, aki az 1456 - os országgyűlésen megígérte, hogy a királyi várakat és jövedelmeket visszaszolgáltatja. Mikor a király és kísérete megérkezett Nándorfehérvárra a vár átvételére, Hunyadi László csak őket engedte be a várba, a kísérő sereg kívül maradt. A várban szóváltás történt Cillei Ulrik és Hunyadi László között, mire a Hunyadi - hívek lemészárolták Cilleit és a királyt fogságba ejtették. V. László Hunyadi Lászlónak adta apja megürült tisztségeit és megígérte, hogy nem áll bosszút. Később mindezt a szabadon engedett uralkodó megtorolta. A Garai nádor által Budára csalt Hunyadi testvéreket elfogták. Lászlót 1457 - ben kivégezték, Mátyást pedig V. László magával vitte fogolyként előbb Bécsbe, majd Prágába. Itt halt meg váratlanul 1457 őszén V. László. Még ugyanebben az évben megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.
Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György cseh kormányzóval, hogy kiadatása fejében feleségül fogja venni Katalin nevű leányát. Közben Szilágyi Mihály - aki Hunyadi László halála után a Hunyadi párt élére került - és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. Ennek fejében az új uralkodó nem áll bosszút, a Garaiak büntetlenséget kapnak, Garai megtartja a nádori tisztségét, és Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás mellett.
Így az 1458. január 24 - én megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi - pártiak 15 ezer fegyveressel érkeztek, a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották. Megkoronázni nem tudták, mivel a korona III. Frigyesnél volt, de ünnepélyesen a királyi trónra ültették.
II.
Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. Garait megfosztotta nádorságától, Újlakit pedig erdélyi vajda tisztségétől. Szilágyi Mihály kormányzóságából sem kért. A lemondatott bárók helyére köznemesi híveit rakta. Garai a bárókkal szövetkezve III. Frigyes német - római császárt hívta meg a trónra, de közben meghalt Garai, így a Habsburgoknak nem volt fogadtatása. Mátyás és serege Körmendnél kiszorította az országból a Habsburg sereget. Megtörte a Felvidéken garázdálkodó huszita erőit is. 1463 - ban sikerült III. Frigyest békére kényszeríteni és a szent koronát tőle visszaszerezni. A Bécsújhelyen megkötött szerződés értelmében III. Frigyes elismeri Mátyást királynak, 80 ezer aranyért visszaadja a koronát, és ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a magyar trón a Habsburgokra száll.
A következő évben, 1464 - ben Székesfehérváron megkoronázták. Uralkodására az erős központosítás volt a jellemző.
III.
Mátyás esküt tett az 1351 - es törvényekre, de a koronázás után politikája megváltozott, egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség és az egyház érdekeit.
Az 1460 - as évektől Mátyás államszervezeti reformjai csökkenteni próbálták a rendek szerepét. Királytól függő központosított hivatalokat hozott létre. Összevonta a titkos és a főkancelláriát. Átszervezte a bíróságok rendszerét és létrehozta a királyi személyes jelenlét bíróságát. Növelte a szakképzett hivatalnokok számát. Az államháztartás élére a bárói rangú főkincstartó helyett egyszerű származású kincstartót nevezett ki. 1467 – ben jövedelmei növelése érdekében reformot vezetett be: mivel a korábbi adók alól sok földesúr szerzett mentességet, az összes addigi adót eltörölte, illetve más néven vezette be. Ilyen például a kapuadó, melynek új neve királyi kincstár adója (füstpénz) lett, s most már nem telkenként, hanem háztartásonként kellet fizetni. Évente többször kivetette az egy forintos rendkívüli hadiadót. A harmincad vám koronavám néven jelent meg újra.
Az uralkodó évi jövedelme az államháztartás újjászervezésével 500 – 750 ezer forint körül volt, azonban ennek jelentős részét a zsoldossereg és a végvárrendszer fenntartása emésztette fel. Mátyás zsoldosserege Fekete Sereg néven híresült el. Magvát cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is.
IV.
Külpolitikai téren Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellenzéke folyton felrótta, hogy az uralkodó elhanyagolja a török elleni harcot, Mátyás ezzel szemben arra hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, ráadásul nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba, míg ő a déli területeken a török ellen harcol.
Támadás helyett inkább a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak. Ezért 1463 - ban több hónapos ostrom után visszafoglalta Jajca várát, majd 1464 - ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszer két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárláncból állt. Mátyás a kettős végvárrendszerre támaszkodva folytatott aktív védekező politikát: Ha a török beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt 1474 - ben is, amikor a törökök betörtek a Temesközbe és Moldvába. Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476 - ban elfoglalta Szabácsot. Az utolsó jelentős török támadásra 1479 - ben került sor, mikor egy nagyobb sereg Erdélybe tört be. A kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott.
Csehország nemcsak a területszerzés miatt volt fontos Mátyás számára, hanem ugródeszkát is jelentett egyben, hiszen a cseh korona választófejedelmi címmel járt a német birodalomban, és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466 - ban a pápa eretnekké nyilvánította Podjebrád György cseh királyt, mert engedélyezte országában a huszita áldozási módot. Mátyás pápai támogatással hadat indított 1468 - ban volt apósa ellen. (Felesége Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot. Bár a cseh katolikus főurak 1469 - ben Mátyást királlyá választották, de Csehországot nem tudta elfoglalni. 1471 - ben változott a helyzet, meghalt Podjebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká, és III. Frigyes a koronával együtt járó választófejedelmi címet Ulászlónak adta. Mátyás erre haddal támadt III. Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a magyar trónöröklés lehetőségéről. A hat évig tartó háborúban Mátyás 1485 - ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a fő cél, a német - római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486 - ban meghalt III. Frigyes, a német fejedelmek fiát, Miksát választották német királynak.
V.
Mátyásnak sem Katalintól, sem Beatrixtól nem született gyermeke. Ellenben egy bécsi polgárleánytól fia született. Mátyás megkezdte a trón előkészítését Corvin János számára: az ún. nádori törvényekben (1485) is fia utódlását kívánta megalapozni. A nemesekben látta fia támogatóit, ezért megerősítette helyzetüket a vármegyékben (1486). 1490. április 6 - án Bécsben meghalt Mátyás király, mielőtt a trónutódlás kérdését megnyugtatóan rendezte volna. Kijelölt örököse csak egyike volt a lehetséges jelölteknek. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról. Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, és II. Ulászlót választották utódjává. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete Sereget annak saját legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak
VI.
Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei.
Európa - hírű volt Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, mely 2500 kötetből állt. Udvari történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy János volt, aki a hun - magyar rokonságot hangsúlyozta. A tudósok társaságában érlelődött meg Mátyásban az elhatározás arra, hogy egyetemet alapítson. A pápai felhatalmazás birtokában 1467 - ben Pozsonyban nyitották meg az egyetem kapuit.
9. tétel
Mutassa be Széchenyi életútját és reformprogramjának elemeit!
Szempontok:
I. Reformkor ismertetése
II. Széchenyi élete
III. Kossuth és Széchenyi vitája
IV. 1848 – as forradalom után
V. Gyakorlati tevékenységei
I.
A reformkoron az 1830 - tól (Széchenyi Hitel című művének megjelenése) az 1848 - ig tartó időszakot értjük. Két fő problémakör köré csoportosíthatók a korszak fő teendői: a függetlenség kivívása és a polgári átalakulás kérdésköre. Ezeken belül rengeteg részfeladat határozható meg: a magyar nyelv hivatalossá tételének ügye, a Habsburgoktól való függetlenedés kérdése, nemzetiségi kérdés a történelmi Magyarország területén, Erdéllyel való kapcsolat jellege, a jobbágyfelszabadítás és a hozzá kapcsolódó örökváltság kérdése, a közteherviselés problémája, a népképviselet, demokratikus szabadságjogok, az ipar, a mezőgazdaság kapitalizálódása.
Ekkor történtek az első lépések az átalakulás gazdasági feltételeinek megteremtése terén. A vezető szerepet a gyenge polgárság helyett a birtokos nemesség és a nemesi értelmiség vette át. A harc a reformországgyűléseken zajlott. A döntést gátolta a kétkamarás parlament nehézkes működése.
Ekkor történtek az első lépések az átalakulás gazdasági feltételeinek megteremtése terén. A vezető szerepet a gyenge polgárság helyett a birtokos nemesség és a nemesi értelmiség vette át. A harc a reformországgyűléseken zajlott. A döntést gátolta a kétkamarás parlament nehézkes működése.
II.
Gróf Széchenyi István (1791 - 1860) Bécsben született, s jórészt idegen környezetben nevelkedett. Felmenői között számos, az országért tenni akaró, művelt arisztokratát ismerünk. Serdülőként belépett a hadseregbe és részt vett a napóleoni háborúk összecsapásaiban. A béke azonban lelassította előmenetelét, megcsömörlött a katonaélettől és otthagyta a katonai szolgálatot.
Még katonaként, Debrecenben ismerkedett meg a fiatal erdélyi arisztokratával, Wesselényi Miklós báróval (1796-1850). A Wesselényik hagyományai a rendi függetlenségi mozgalmakhoz kötődtek. Az ifjú arisztokraták barátságot kötöttek. Együtt járták be tanulmányi céllal Nyugat - Európát. A legendás barátságban a két fiatalember jelentős hatást gyakorolt egymásra. Széchenyi a nemzeti eszméhez és hagyományokhoz, míg Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz, főként a liberalizmushoz került közel.
A jómódú Széchenyi a későbbiekben beutazta szinte egész Európát. Megismerte a gazdasági és politikai fejlődés élén járó Angliát és a fejlődésben egyre inkább lemaradó Oszmán Birodalmat is. Felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta meg.
Első országos közszereplése az 1825 – 27 - es országgyűlés. Széchenyi felajánlotta 1 évi jövedelmét a magyar nyelv fejlesztésére, többek követték példáját, s így jött létre a Magyar Tudományos Akadémia.
Reformprogramját 3 egymást követő és egymásra épülő művében fejtette ki: Hitel (1830), Világ (1831), Stádium (1833). Hitel c. művében a magyarországi mezőgazdaság aktuális problémáira keresi a választ. Alaptétele szerint a magyarországi birtokos szegényebb, mint birtokaihoz képest lehetne. Ennek oka, hogy a nemesi birtokok korszerűsítésre szorulnak. Ennek útjában áll a nemesi földbirtok hitelképtelensége. Ezért az elavult, a mezőgazdaság kapitalizálódását akadályozó jogszabályokat el kell törölni (ősiség törvénye). Ha forgalomképes birtokok lennének Magyarországon, számos további változást kellene bevezetni: A nem nemesek is birtokolhatnának földet. Fel kellene számolni a jobbágyrendszert, meg kéne szüntetni az elavult céh - rendszert. Javítani kellene az infrastruktúrát (szállítás, közlekedés).
Széchenyi elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, saját társrétegében látta a reformfolyamat vezetőit. Ebben csalódnia kellett, mivel az arisztokraták többsége nem volt érdekelt a megújításban és inkább a birtokos nemesség soraiban hatottak Széchenyi elgondolásai.
Még katonaként, Debrecenben ismerkedett meg a fiatal erdélyi arisztokratával, Wesselényi Miklós báróval (1796-1850). A Wesselényik hagyományai a rendi függetlenségi mozgalmakhoz kötődtek. Az ifjú arisztokraták barátságot kötöttek. Együtt járták be tanulmányi céllal Nyugat - Európát. A legendás barátságban a két fiatalember jelentős hatást gyakorolt egymásra. Széchenyi a nemzeti eszméhez és hagyományokhoz, míg Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz, főként a liberalizmushoz került közel.
A jómódú Széchenyi a későbbiekben beutazta szinte egész Európát. Megismerte a gazdasági és politikai fejlődés élén járó Angliát és a fejlődésben egyre inkább lemaradó Oszmán Birodalmat is. Felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta meg.
Első országos közszereplése az 1825 – 27 - es országgyűlés. Széchenyi felajánlotta 1 évi jövedelmét a magyar nyelv fejlesztésére, többek követték példáját, s így jött létre a Magyar Tudományos Akadémia.
Reformprogramját 3 egymást követő és egymásra épülő művében fejtette ki: Hitel (1830), Világ (1831), Stádium (1833). Hitel c. művében a magyarországi mezőgazdaság aktuális problémáira keresi a választ. Alaptétele szerint a magyarországi birtokos szegényebb, mint birtokaihoz képest lehetne. Ennek oka, hogy a nemesi birtokok korszerűsítésre szorulnak. Ennek útjában áll a nemesi földbirtok hitelképtelensége. Ezért az elavult, a mezőgazdaság kapitalizálódását akadályozó jogszabályokat el kell törölni (ősiség törvénye). Ha forgalomképes birtokok lennének Magyarországon, számos további változást kellene bevezetni: A nem nemesek is birtokolhatnának földet. Fel kellene számolni a jobbágyrendszert, meg kéne szüntetni az elavult céh - rendszert. Javítani kellene az infrastruktúrát (szállítás, közlekedés).
Széchenyi elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, saját társrétegében látta a reformfolyamat vezetőit. Ebben csalódnia kellett, mivel az arisztokraták többsége nem volt érdekelt a megújításban és inkább a birtokos nemesség soraiban hatottak Széchenyi elgondolásai.
III.
A reformkor célkitűzéseinek megvalósítása felvetette az ezekhez vezető út, a módszerek megválasztásának kérdését is. A módszerekben, a bécsi udvarral szemben követett reformpolitika kérdésében, nem volt egyetértés a reformok mellett elkötelezett jelentős személyiségek között sem. A reformerek között lévő mély világnézeti, politikai szakadék legmarkánsabban Kossuth és Széchenyi vitájában mutatkozott meg. Széchenyi, arisztokrata származású lévén, Magyarország felemelkedését saját osztálya, az arisztokrácia felemelésével együtt és vezetésével képzelte el. Ausztria és Magyarország történelmileg kialakult közösségét adottnak és megváltoztathatatlannak tekintette, élesen ellenezte a függetlenségi törekvéseket. Kossuth ezzel szemben független nemzeti államot akart, vagy legalábbis egy, a Habsburg birodalmon belüli gazdasági és politikai magyar különállást. A reformfolyamat társadalmi levezetésének kérdésében is ellentmondva Széchenyinek, azt hirdette, hogy a nemesség egyedül, az egész nemzet támogatása nélkül semmiképpen sem képes a modern, polgári hazát és ennek társadalmát megteremteni. Széchenyi, aki Wesselényivel ifjan kötött barátságát már régebben megszakította, Kossuthnak a Pesti Hírlapban publikált nézetei ellen a Kelet Népe című vitairat kiadásával tiltakozott. Az ország közvéleménye és a reformerek azonban ekkorra már Széchenyi reformjait kevesellték, s Kossuth mellé álltak. Széchenyi elszigetelődött, így azt a szellemi vezetői szerepet, amelyet az 1830 - as években még ő töltött be, az 1840 - es évektől már Kossuth vette át. A reformfolyamat fő csapásiránya radikálisabb formát öltött.
IV.
A márciusi forradalom után a Batthyány - kormányban Széchenyi közmunka - és közlekedésügyi miniszter lett. A forradalom balra tolódását növekvő aggodalommal szemlélte, az Akadémiát "revolutionárius klub"- nak nevezte. A bécsi kormány és a magyarság ellentéteinek kiéleződése idején lelki egyensúlya megbomlott, az összeütközés felidézéséért magát vádolta, és elborult lélekkel a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetbe vonult. Az önkényuralom alatt újra feltámadt munkakedve és egy nagy leleplező munkát írt a szabadságharcot vérbe fojtó osztrák uralom ellen, nem kímélve a kormányon levő minisztereket és magának a császárnak a személyét sem. A mű csak az Osztrák – Magyar Monarchia felbomlása után látott napvilágot, kiadója, Károlyi Árpád Nagy magyar szatírának nevezte el. Amikor Bach Sándor Rückblick című névtelenül kiadott röpiratában azt akarta a külföld előtt bebizonyítani, hogy kormányzása áldásos volt Magyarország polgárosodása, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, Széchenyi – ugyancsak névtelenül – válasz-röpirattal felelt, s kíméletlenül, szellemesen, szatirikusan, leleplezte az osztrák államminiszter hazug fejtegetését. A munka megírásakor a Nagy magyar szatíra anyagát is felhasználta. Döblingi magányában Széchenyi eljutott a szabadságharc megértéséig, mint ezt Diszharmónia és vakság című kéziratban maradt politikai írása tanúsítja. Az osztrák titkosrendőrség gyanút fogott az Ein Blick miatt (melynek sikere hozzájárult Bach bukásához) és házkutatást rendelt el Széchenyi döblingi betegszobájában, melyet gyakran kerestek fel az ellenzéki szellemű magyar főrangúak. A zaklatások és fenyegetések elől Széchenyi 1860. április 8 - án öngyilkosságba menekült. A halála alkalmával tartott gyászünnepélyek hazafias tüntetésekké váltak.
V.
Széchenyi a reformokat gyakorlati oldaláról fogta meg. 1827 - ben megalapította a Nemzeti Kaszinót. Ettől a különböző társadalmi osztályok együttműködésének elősegítését remélte. Még ugyanebben az évben létrehozta a Magyarországi Állattenyésztő Társaságot, kiadta a Lovakrul című könyvét és megszervezte a lóverseny ügyét. Az ő munkássága teremtette meg a Dunagőzhajózási Társaságot és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet.
Rendkívüli akaraterejének köszönhetően indult meg a Tisza szabályozása és az Al – Duna hajózhatóvá tétele. Budát és Pestet igyekezett az ország egységes gazdasági és művelődési központjává tenni és ennek érdekében szorgalmazta a Lánchíd megépítését. (1841 - ben tette le Clark Ádám a Lánchíd alapkövét.) Széchenyi Borismertető Társaságot alapított, életre keltette a Pesti Hengermalmot, az Első Hazai Takarékpénztárt, Selyemtenyésztő Egyesületet alapított és megvalósította a balatoni gőzhajózást is.
Rendkívüli akaraterejének köszönhetően indult meg a Tisza szabályozása és az Al – Duna hajózhatóvá tétele. Budát és Pestet igyekezett az ország egységes gazdasági és művelődési központjává tenni és ennek érdekében szorgalmazta a Lánchíd megépítését. (1841 - ben tette le Clark Ádám a Lánchíd alapkövét.) Széchenyi Borismertető Társaságot alapított, életre keltette a Pesti Hengermalmot, az Első Hazai Takarékpénztárt, Selyemtenyésztő Egyesületet alapított és megvalósította a balatoni gőzhajózást is.
10. tétel
Magyarországi romák
Szempontok:
I. Történelmi áttekintés röviden
II. A II. világháború előtti helyzetük röviden
III. Kádár – rendszeri helyzetük
IV. A rendszerváltás utáni helyzetük
I.
A romák őshazájának helye az indiai szubkontinens észak-nyugati területe: Pandzsab. A lassú, de folyamatos elvándorlás a Krisztus utáni 5. században kezdődött. A félnomád vándorélet első megszakítása a korabeli Perzsia volt. A nyelvi rétegvizsgálatok kb. másfél évszázados tartózkodásra utalnak Perzsia területén, melynek a fenyegető mongol betörések vettek véget. A továbbvándorlás délnyugati irányt vett, Örményországba jutottak el a romák. Fontos állomása volt ez az ország történeti útjuknak, hisz itt találkoztak először a kereszténységgel. Mintegy 400 évig maradtak e területen. Az ezredforduló azonban változtatást igényelt. Köztudottan a szeldzsuk törökök ebben az időben kezdtek támadásokat indítani a keresztény örmények ellen. E szándékukat megsejtve szedték fel sátorfáikat a roma csoportok. Egy kisebb csoport Kis - Ázsián át déli irányt vett, míg a nagyobb populáció nyugat felé tartott, a Balkán félsziget irányába. A déli irányba haladók eljutottak Egyiptomba, ahol azonban nem álltak meg, hanem kötődtek egy akkor éppen arra vándorló, Szíriából nyugatra tartó népcsoporthoz. Az Örményországból nyugati irányba vándorló csoport Görögország területére tévedt.
A 14 - 15. század határmezsgyéjén részben megoszlik a roma népcsoport: keresztények mennek, mohamedánok maradnak illetve csapódnak a felfelé törő iszlám haderőhöz. Az előbbiek magyar, az utóbbiak török végvárakba szegődnek el szórakoztató ipart űzve: mutatványosság, ének, zene, tánc. 1396 - ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak engedélyezte a letelepedést a városfal tövében. A délről induló betelepedés nagyobb méretben akkor indult el, amikor Zsigmond király ún. menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok.
A nagyobb arányú betelepedés csak a hódoltság után, a 18. században következett be, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az ún. kárpáti cigány csoportnak. A királynő elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat. Azonban családpolitikája nem megszüntette, hanem erőteljesebbé tette a vándorlást.
II. József a cigányok szemmel tartása érdekében elrendelte összeírásukat. Magyar és cigány nyelvű felhívással szólított fel a letelepedésre, 1782 - ben pedig elrendelte a cigánygyerekek kötelező és ingyenes oktatását.
Az 1800 - as évek a kelet - európai nemzetek ébredésének időszaka, ekkor a „cigánykérdés” újra háttérbe szorult. Az 1848 – 49 - es években sok cigány részt vett a szabadságharcban, ekkoriban került ismét előtérbe „nemzeti egyenjogúságuk” kérdése. Eötvös József vallásügyi és közoktatási miniszter 1870 - ben külön körlevéllel fordul az ország tanfelügyelőihez a cigánygyerekek beiskolázásával kapcsolatban, ugyanis a tanköteles cigánygyerekek közel 70%-a nem járt iskolába.
A 14 - 15. század határmezsgyéjén részben megoszlik a roma népcsoport: keresztények mennek, mohamedánok maradnak illetve csapódnak a felfelé törő iszlám haderőhöz. Az előbbiek magyar, az utóbbiak török végvárakba szegődnek el szórakoztató ipart űzve: mutatványosság, ének, zene, tánc. 1396 - ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak engedélyezte a letelepedést a városfal tövében. A délről induló betelepedés nagyobb méretben akkor indult el, amikor Zsigmond király ún. menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok.
A nagyobb arányú betelepedés csak a hódoltság után, a 18. században következett be, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az ún. kárpáti cigány csoportnak. A királynő elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat. Azonban családpolitikája nem megszüntette, hanem erőteljesebbé tette a vándorlást.
II. József a cigányok szemmel tartása érdekében elrendelte összeírásukat. Magyar és cigány nyelvű felhívással szólított fel a letelepedésre, 1782 - ben pedig elrendelte a cigánygyerekek kötelező és ingyenes oktatását.
Az 1800 - as évek a kelet - európai nemzetek ébredésének időszaka, ekkor a „cigánykérdés” újra háttérbe szorult. Az 1848 – 49 - es években sok cigány részt vett a szabadságharcban, ekkoriban került ismét előtérbe „nemzeti egyenjogúságuk” kérdése. Eötvös József vallásügyi és közoktatási miniszter 1870 - ben külön körlevéllel fordul az ország tanfelügyelőihez a cigánygyerekek beiskolázásával kapcsolatban, ugyanis a tanköteles cigánygyerekek közel 70%-a nem járt iskolába.
II.
Az 1920 - as évek társadalmi szemlélete a cigányságra bélyegként nehezedett. 1931 - ben korlátozták a részükre kiadható vándoripari engedélyek számát, így már csak lakóhelyükön és a községi elöljáróság engedélyével vállalhattak munkát. Az 1930 - as évektől a „cigánykérdést” már nem úgy kezelik, mint addig, közbiztonsági és járványügyi kérdésként, hanem mint faji problémát.
A háború alatt külön törvényben akarják rögzíteni a botütést és a kasztrálást, de vannak, akik a kitelepítésben és internálásban gondolkoznak.
A náci ideológia gyilkos eszméinek, a magyarok aktív asszisztálása mellet, 600 ezer zsidó és 20 – 30 ezer roma esett áldozatául.
A háború alatt külön törvényben akarják rögzíteni a botütést és a kasztrálást, de vannak, akik a kitelepítésben és internálásban gondolkoznak.
A náci ideológia gyilkos eszméinek, a magyarok aktív asszisztálása mellet, 600 ezer zsidó és 20 – 30 ezer roma esett áldozatául.
III.
A Kádár - rendszer a maga rejtetten diktatórikus eszközeivel megpróbálta átterelni a cigányságot a többségi társadalom normái közé. Mivel alapvetően iskolázatlan, a modern gyáripar termelési kultúrájával nem rendelkező népről volt szó, amely mezőgazdasági munkára sem nagyon volt fogható, az államhatalom az építőipari segédmunkában találta meg azt a területet, ahol a cigány férfiakat tömegesen alkalmazni lehetett.
A munkalehetőség megteremtéséhez a hagyományos cigány életmód adminisztratív ellehetetlenítése párosult: felszámolták a cigánytelepeket, a vándorlás megakadályozása céljából a cigányokat a lovaik eladására kötelezték, a munkakerülést büntették. Ugyanakkor csírájában elfojtottak mindenféle cigány önszerveződést, helyette létrehoztak egy súlytalan kirakatszervezetet. Ezek az intézkedések együtt egyensúlyi helyzetet hoztak létre, a cigányok körüli feszültség jelentősen visszaszorult, a cigány családoknak szinte mindegyikében volt legalább egy állandó munkaviszonyban álló kereső.
A Kádár - rendszer gazdasági összeomlása következtében Magyarország lakosai néhány év alatt elveszítettek másfél - két millió munkahelyet, és ebből a veszteségből a legnagyobb rész a cigányoknak jutott.
A munkalehetőség megteremtéséhez a hagyományos cigány életmód adminisztratív ellehetetlenítése párosult: felszámolták a cigánytelepeket, a vándorlás megakadályozása céljából a cigányokat a lovaik eladására kötelezték, a munkakerülést büntették. Ugyanakkor csírájában elfojtottak mindenféle cigány önszerveződést, helyette létrehoztak egy súlytalan kirakatszervezetet. Ezek az intézkedések együtt egyensúlyi helyzetet hoztak létre, a cigányok körüli feszültség jelentősen visszaszorult, a cigány családoknak szinte mindegyikében volt legalább egy állandó munkaviszonyban álló kereső.
A Kádár - rendszer gazdasági összeomlása következtében Magyarország lakosai néhány év alatt elveszítettek másfél - két millió munkahelyet, és ebből a veszteségből a legnagyobb rész a cigányoknak jutott.
IV.
Manapság a hagyományosan vidéken élő cigányság migrációjában, az utóbbi évtizedekben két erőteljes irány figyelhető meg; egyrészt a sorvadó kistelepülésekre, aprófalvakba költözés (megvásárolható kiüresedett, olcsó házak miatt), másrészt az alacsony státuszú, leromló városnegyedekbe történő beáramlás (a jobb munkalehetőség reményében). Bárhol is élnek azonban a cigányok, jórészt szegregáltan, a többségtől elkülönítve, cigánytelepeken, falusi cigánysorokon, városi gettókban találjuk őket.
A magyarországi romák a rendszerváltás előtti egy - két évtized alatt nagymértékű változásokon mentek keresztül, 1989 után pedig újabb váltásra kényszerültek, ami lényegesen megnehezítette helyzetüket. A felnőtt romák többsége elvesztette állását, így távol került a társadalmi felemelkedés lehetőségétől, a megélhetés súlyos problémává vált. A roma népesség jelentős hányada ugyanis az ország északi és keleti vidékein élt, ahol 1989 után a legnagyobb munkanélküliségi hullám tört elő. A romák igen nagy arányban dolgoztak a rendszerváltás után leépített nehézipari nagyüzemekben, elsősorban segéd - és betanított munkásként. Jelenleg a foglalkoztatás terén jelentős regionális és településtípus szerinti különbség van: legkedvezőbb a fővárosban és a környékén élő cigányság munkavállalási lehetősége. A cigányság munkaerőpiacról való kiszorulásának okai: alacsony képzettség, szakképzettség hiánya, területi egyenlőtlenség és a diszkrimináció. Az alacsony iskolai végzettség és a diszkrimináció együttes következménye, hogy a romák többnyire alacsony presztízsű, rosszul fizetett, s igen gyakran csak illegális munkához jutnak.
A kilencvenes évektől kettős arcát mutatja a cigányság oktatásának alakulása. Egyrészt lényegesen nő a felsőoktatásba bekerülő roma diákok aránya. Ugyanakkor nemhogy javulna, hanem tovább nő a szegregáció mértéke.
A cigányság egészségi állapotát mindennél jobban tükrözi mortalitási mutatójuk. A cigány férfiak 12,5 évvel, a cigány nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a többség. A rövidebb élettartamért elsősorban a szegénységfaktorok a felelősek: egészségtelen lakókörnyezet, egészségtelen és hiányos táplálkozás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátolt lehetőségei.
A cigányság „felzárkóztatásához” elvileg ma már minden adott: törvények, jogszabályok, ombudsman, kutatások, programok, civil szervezetek, óriási uniós pénzek – mégis egyre növekszik a távolság, nő a romák társadalmi kirekesztettsége, s egyre nő a társadalmi feszültség is.
A magyarországi romák a rendszerváltás előtti egy - két évtized alatt nagymértékű változásokon mentek keresztül, 1989 után pedig újabb váltásra kényszerültek, ami lényegesen megnehezítette helyzetüket. A felnőtt romák többsége elvesztette állását, így távol került a társadalmi felemelkedés lehetőségétől, a megélhetés súlyos problémává vált. A roma népesség jelentős hányada ugyanis az ország északi és keleti vidékein élt, ahol 1989 után a legnagyobb munkanélküliségi hullám tört elő. A romák igen nagy arányban dolgoztak a rendszerváltás után leépített nehézipari nagyüzemekben, elsősorban segéd - és betanított munkásként. Jelenleg a foglalkoztatás terén jelentős regionális és településtípus szerinti különbség van: legkedvezőbb a fővárosban és a környékén élő cigányság munkavállalási lehetősége. A cigányság munkaerőpiacról való kiszorulásának okai: alacsony képzettség, szakképzettség hiánya, területi egyenlőtlenség és a diszkrimináció. Az alacsony iskolai végzettség és a diszkrimináció együttes következménye, hogy a romák többnyire alacsony presztízsű, rosszul fizetett, s igen gyakran csak illegális munkához jutnak.
A kilencvenes évektől kettős arcát mutatja a cigányság oktatásának alakulása. Egyrészt lényegesen nő a felsőoktatásba bekerülő roma diákok aránya. Ugyanakkor nemhogy javulna, hanem tovább nő a szegregáció mértéke.
A cigányság egészségi állapotát mindennél jobban tükrözi mortalitási mutatójuk. A cigány férfiak 12,5 évvel, a cigány nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a többség. A rövidebb élettartamért elsősorban a szegénységfaktorok a felelősek: egészségtelen lakókörnyezet, egészségtelen és hiányos táplálkozás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátolt lehetőségei.
A cigányság „felzárkóztatásához” elvileg ma már minden adott: törvények, jogszabályok, ombudsman, kutatások, programok, civil szervezetek, óriási uniós pénzek – mégis egyre növekszik a távolság, nő a romák társadalmi kirekesztettsége, s egyre nő a társadalmi feszültség is.
11. tétel
Mutassa be, hogyan alakult ki és miként működött az alkotmányos monarchia Angliában!
Szempontok:
I. Stuartok politikája
II. Polgárháború
III. A dicsőséges forradalom, Jognyilatkozat
IV. Alkotmányos monarchia
I.
Az alkotmányos monarchia lényege, hogy a király mellett országgyűlés működik, melynek hozzájárulása nélkül fontosabb államügyekben az uralkodó nem dönthet.
1603 – ban II. Erzsébet halálát követően a Stuart – dinasztia került hatalomra, I. Jakab lépett a trónra. Ő és fia, I. Károly függetleníteni kívánta a királyi hatalmat, a parlament mellőzésére törekedtek.
Angliában a Stuartok alatt felbomlik az egyensúly, ennek okai, hogy kevés az adóbevétel, mivel a nemesség nem egyezik bele az adóemelésbe, de az Erzsébet - kori adó már kevés, illetve a Stuartok katolikussága miatt vallási ellentétek alakulnak ki. Károly jövedelmei emelése érdekében monopóliumok árusításába kezdett, az ez ellen fellázadt polgárságnak a kálvinizmus tanai biztosították az eszmei támogatást.
A puritánok (angol kálvinisták) két irányzatra váltak szét. A presbiteriánusok teljes személyi – és vagyonbiztonságot kívántak, a papság hatalma helyett világi egyházfelügyelők fellépését sürgették. Az independensek független egyházközösségeket akartak. Önkormányzati elképzeléseik pedig nem csak egyházi, hanem politikai programot is jelentettek.
1628 – ban I. Károly kénytelen volt összehívni a parlamentet, benyújtotta a Jogok Kérvényét, amely elfogadásra is került. A király 1629 – től már nem hívta össze a parlamentet, azonban a skót felkelés leveréséhez pénzre volt szüksége, amit a végül 1640 tavaszán összehívott parlamenttől remélt. De miután a testület inkább jogokat követelt, két hét után feloszlatásra került. Ezt nevezzük „rövid parlamentnek”.
1603 – ban II. Erzsébet halálát követően a Stuart – dinasztia került hatalomra, I. Jakab lépett a trónra. Ő és fia, I. Károly függetleníteni kívánta a királyi hatalmat, a parlament mellőzésére törekedtek.
Angliában a Stuartok alatt felbomlik az egyensúly, ennek okai, hogy kevés az adóbevétel, mivel a nemesség nem egyezik bele az adóemelésbe, de az Erzsébet - kori adó már kevés, illetve a Stuartok katolikussága miatt vallási ellentétek alakulnak ki. Károly jövedelmei emelése érdekében monopóliumok árusításába kezdett, az ez ellen fellázadt polgárságnak a kálvinizmus tanai biztosították az eszmei támogatást.
A puritánok (angol kálvinisták) két irányzatra váltak szét. A presbiteriánusok teljes személyi – és vagyonbiztonságot kívántak, a papság hatalma helyett világi egyházfelügyelők fellépését sürgették. Az independensek független egyházközösségeket akartak. Önkormányzati elképzeléseik pedig nem csak egyházi, hanem politikai programot is jelentettek.
1628 – ban I. Károly kénytelen volt összehívni a parlamentet, benyújtotta a Jogok Kérvényét, amely elfogadásra is került. A király 1629 – től már nem hívta össze a parlamentet, azonban a skót felkelés leveréséhez pénzre volt szüksége, amit a végül 1640 tavaszán összehívott parlamenttől remélt. De miután a testület inkább jogokat követelt, két hét után feloszlatásra került. Ezt nevezzük „rövid parlamentnek”.
II.
A király a skót háború miatt 1640 novemberében újra összehívta az ezúttal „hosszú parlamentet”, amely kimondta, hogy jóváhagyása nélkül feloszthatatlan, így 1653 – ig együtt is maradt. A testület a parlamentnek felelős kormány megalakítását, szabad kereskedelmet és presbiteriánus egyházszervezet kiépítését követelte. A király le akarta tartóztatni a puritán vezetőket, ezért a parlament és a londoni tömeg szembefordult vele. Károly Észak – Angliába menekült, ahol hadsereg toborzásába kezdett. 1642 elején kitört a polgárháború.
Az abszolutizmus felszámolása után a parlament egysége felbomlott. A presbiteriánusok megegyezést kerestek az uralkodóval. Míg az independensek radikálisabbak voltak, kezükbe vették a forradalom irányítását, s 1643 – tól vezetőjük Oliver Cromwell lett. Új hadsereget teremtett, őket nevezték „vasbordájúaknak”. Maguk mellé állította a skótokat is, akik 400 ezer fontért cserébe kiadták a királyt. 1648 - ban Cromwell magához ragadta a hatalmat. Az independensek kizárták a presbiteriánus képviselőket a parlamentből, létrejött a 100 tagú „csonka parlament”, amely I. Károlyt 1649 – ben lefejeztette. Létrejött a köztársaság.
Az abszolutizmus felszámolása után a parlament egysége felbomlott. A presbiteriánusok megegyezést kerestek az uralkodóval. Míg az independensek radikálisabbak voltak, kezükbe vették a forradalom irányítását, s 1643 – tól vezetőjük Oliver Cromwell lett. Új hadsereget teremtett, őket nevezték „vasbordájúaknak”. Maguk mellé állította a skótokat is, akik 400 ezer fontért cserébe kiadták a királyt. 1648 - ban Cromwell magához ragadta a hatalmat. Az independensek kizárták a presbiteriánus képviselőket a parlamentből, létrejött a 100 tagú „csonka parlament”, amely I. Károlyt 1649 – ben lefejeztette. Létrejött a köztársaság.
III.
Cromwell 1658 – as halála után visszahívták az angol trónra II. Károlyt azzal a feltétellel, hogy amnesztiát ad, biztosítja a vallásszabadságot, és a polgárháború alatt szerzett birtokokat meghagyja tulajdonosaiknál. Mivel mind ő, mind az utóda, II. Jakab a megállapodást megszegve egyre nyíltabban az abszolutizmusra tört, a parlament 1689 - ben Orániai Vilmost hívta meg a trónra. Minthogy minden számottevő erő Vilmos mellé állt, II. Jakab elmenekült. Mivel Orániai Vilmos vér nélkül került hatalomra, mindezt „dicsőséges forradalomnak” nevezzük.
Az alkotmányos monarchia alapelveit az 1689 - es Jognyilatkozatban foglalják össze. Ennek értelmében a törvények felfüggesztése a parlament hozzájárulása nélkül érvénytelen. Alkotmányos jogként kijelenti, hogy az alattvalóknak joguk van kérvényt benyújtani, s ezért nem üldözhetőek. Szabályozza a királyi hatalom és a parlament viszonyát. A törvény szerint a parlament hozzájárulása nélkül a király nem szedhet semmiféle jövedelmet és nem tarthat béke idején állandó hadsereget. Kimondja, hogy a parlamentet össze kell hívni a „törvények javítására”, de nem szabályozza a parlament működésének módját. Meghatározza, hogy 3 hatalmi ág van: a törvényhozó hatalom a parlament, a végrehajtó hatalom a kormány, az igazságszolgáltató pedig a bíróság. A parlament két kamarás (lordok háza, képviselőház). Lordok házába születési előjogok alapján lehet bekerülni, képviselő házba cenzusos választójog alapján. A parlamentnek joga van törvényt hozni, valamint a pénzügy és a hadsereg az ő kezében van. 2 párt működik: tory (konzervatív), whig (liberális). A kormányt a többségbe jutott párt tagjaiból a király nevezi ki, de a kormány a parlamentnek felelős (a király uralkodik, de nem kormányoz). Megfogalmazza az alapvető polgári jogokat: szólásszabadság, véleménynyilvánítás, gyülekezés, sajtó- és vallásszabadság.
Ettől kezdve Anglia alkotmányos monarchia, pontosabban alkotmányos királyság.
Az alkotmányos monarchia alapelveit az 1689 - es Jognyilatkozatban foglalják össze. Ennek értelmében a törvények felfüggesztése a parlament hozzájárulása nélkül érvénytelen. Alkotmányos jogként kijelenti, hogy az alattvalóknak joguk van kérvényt benyújtani, s ezért nem üldözhetőek. Szabályozza a királyi hatalom és a parlament viszonyát. A törvény szerint a parlament hozzájárulása nélkül a király nem szedhet semmiféle jövedelmet és nem tarthat béke idején állandó hadsereget. Kimondja, hogy a parlamentet össze kell hívni a „törvények javítására”, de nem szabályozza a parlament működésének módját. Meghatározza, hogy 3 hatalmi ág van: a törvényhozó hatalom a parlament, a végrehajtó hatalom a kormány, az igazságszolgáltató pedig a bíróság. A parlament két kamarás (lordok háza, képviselőház). Lordok házába születési előjogok alapján lehet bekerülni, képviselő házba cenzusos választójog alapján. A parlamentnek joga van törvényt hozni, valamint a pénzügy és a hadsereg az ő kezében van. 2 párt működik: tory (konzervatív), whig (liberális). A kormányt a többségbe jutott párt tagjaiból a király nevezi ki, de a kormány a parlamentnek felelős (a király uralkodik, de nem kormányoz). Megfogalmazza az alapvető polgári jogokat: szólásszabadság, véleménynyilvánítás, gyülekezés, sajtó- és vallásszabadság.
Ettől kezdve Anglia alkotmányos monarchia, pontosabban alkotmányos királyság.
IV.
A dicsőséges forradalom után Angliában kiépül az alkotmányos monarchia. A király uralkodik, de nem kormányoz. A törvényhozás, az ország had – és pénzügyei a választott parlament hatáskörébe tartoznak. A kormány és a kormányfő a parlamentnek tartozik felelősséggel. A politikai élet jellemzője a parlamenti váltógazdálkodás: tory és whig párt küzdelme. A külpolitikai cél az európai egyensúly megtartása és a gyarmatbirodalom növelése.
1707 – ben unió Skóciával, majd 1801 – ben Írországgal, ezáltal alakul meg Nagy – Britannia.
1707 – ben unió Skóciával, majd 1801 – ben Írországgal, ezáltal alakul meg Nagy – Britannia.
12. tétel
Ismertesse az USA kialakulásának folyamatát! Mutassa be az USA alkotmánya alapján a demokratikus államrendszer működését!
Szempontok:
I. Gyarmatok létrejötte, viszonyuk Angliával
II. Függetlenségi háború
III. USA alkotmánya
I.
A 18. századra Észak Amerikában – Kanadától Floridáig – 13 angol gyarmat jött létre. Míg a déli gyarmatok királyi vagy magántulajdonban voltak, az északiak önkormányzattal rendelkező kolóniák. Ide először az Angliában üldözött puritánok települtek, akik I. Károly üldöztetése elől menekültek az 1620-as években (Mayflower hajó, megalapították Plymouth városát), magukkal hozták az önigazgatás és a szabad véleménynyilvánítás igényét. Északon a farmergazdálkodás vert gyökeret. A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett. Délen a rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el. Megkezdődött az amerikai belső piac kialakulása.
II.
Amerika a 18. század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is kibontakozott. Anglia észak - amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette. Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették, mert a parlamentben nem volt képvise1őjük. Bojkottálták az angol árukat, az adók, illetékek fizetését pedig megtagadták. A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat, de fenntartotta az angol parlament adókivetési jogát. Ezt az elvet hirdette az egyedül meghagyott teavám. Az ellentétek nyílt összeütközéshez, majd függetlenségi harchoz vezettek.
1773 – ban a „bostoni teadélutánon” az amerikaiak a tengerbe szórták a Kelet – Indiai Társaság hajójának teaszállítmányát. Nagy – Britannia komoly tekintélyvesztés nélkül nem hagyhatta megtorlatlanul az eseményeket: Boston blokád alá vonása, helyi igazgatás korlátozása, nyugatra költözés tilalma.
1774 szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa.
1775. árpilis 19 - én Lexingtonnál eldördült az első sortűz, és ezzel kitört a függetlenségi háború. A második kongresszuson George Washington vezetésével felállították a gyarmatok hadseregét.
1776. július 4 - én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyet Thomas Jefferson szerkesztett. Kinyilvánította a gyarmatok függetlenségét, az emberi szabadságjogokat és a képviseleti kormányzat szükségességét.
Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek. Hatalmas seregük, flottájuk és korlátlan pénzügyi hitelük volt. Az amerikaiak mindezekben szűkölködtek, és még a királyhű árulókkal is meg kellett küzdeniük. A patrióták forradalmi serege azonban nagy fölényben volt az angol sereggel szemben. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak. Bár az angolok bevették New Yorkot, amely a háború végéig a kezükön maradt, mégis az első jelentős győzelmet a felkelők aratták 1777 - ben, ahol Saratogánál fegyverletételre kényszeríttették az angolokat. A győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is. Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre. 1781 - ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette és felszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget. 1783 - ban a Versailles - ban megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.
1773 – ban a „bostoni teadélutánon” az amerikaiak a tengerbe szórták a Kelet – Indiai Társaság hajójának teaszállítmányát. Nagy – Britannia komoly tekintélyvesztés nélkül nem hagyhatta megtorlatlanul az eseményeket: Boston blokád alá vonása, helyi igazgatás korlátozása, nyugatra költözés tilalma.
1774 szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa.
1775. árpilis 19 - én Lexingtonnál eldördült az első sortűz, és ezzel kitört a függetlenségi háború. A második kongresszuson George Washington vezetésével felállították a gyarmatok hadseregét.
1776. július 4 - én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyet Thomas Jefferson szerkesztett. Kinyilvánította a gyarmatok függetlenségét, az emberi szabadságjogokat és a képviseleti kormányzat szükségességét.
Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek. Hatalmas seregük, flottájuk és korlátlan pénzügyi hitelük volt. Az amerikaiak mindezekben szűkölködtek, és még a királyhű árulókkal is meg kellett küzdeniük. A patrióták forradalmi serege azonban nagy fölényben volt az angol sereggel szemben. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak. Bár az angolok bevették New Yorkot, amely a háború végéig a kezükön maradt, mégis az első jelentős győzelmet a felkelők aratták 1777 - ben, ahol Saratogánál fegyverletételre kényszeríttették az angolokat. A győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is. Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre. 1781 - ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette és felszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget. 1783 - ban a Versailles - ban megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.
III.
Az USA alkotmánya 1787 – ben született meg. Ez az első a hatalommegosztás elvén alapuló modern alkotmány.Az államforma elnöki típusú szövetségi köztársaság. A tagállamok sok tekintetben önállóak, saját kormányuk és törvényhozásuk van, azonban a szövetségi ügyek intézésére szövetségi kormányt hoztak létre, melynek élén az állam áll.
A végrehajtó hatalom irányítója az elnök, őt négyévente választják az elektorok, s egy személyben állam- és kormányfő, valamint a hadsereg főparancsnoka. Az elektorokat a lakosság választja meg. Az elnök nevez ki a hadseregben és bíróságban, valamint a minisztereket is.
A törvényhozás kétkamarás. A kongresszus felépítése: a szenátusban államonként két fő van jelen, a képviselőházban tagállamonként lakosságarányosan lehetnek. A képviselőház tagjait a lakosság választja meg, a szenátorokat a tagállamok törvényhozása. A kongresszus ellenőrzi az elnököt, megerősíti a főbíró kinevezését, valamint a bírósági jóváhagyás még a feladata.
A bírói hatalom a legfelsőbb bíróság kezében van, melynek élén az elnök által élethossziglan kinevezett főbíró áll. Ellenőrzi mind a kongresszust, mind az elnököt.
A végrehajtó hatalom irányítója az elnök, őt négyévente választják az elektorok, s egy személyben állam- és kormányfő, valamint a hadsereg főparancsnoka. Az elektorokat a lakosság választja meg. Az elnök nevez ki a hadseregben és bíróságban, valamint a minisztereket is.
A törvényhozás kétkamarás. A kongresszus felépítése: a szenátusban államonként két fő van jelen, a képviselőházban tagállamonként lakosságarányosan lehetnek. A képviselőház tagjait a lakosság választja meg, a szenátorokat a tagállamok törvényhozása. A kongresszus ellenőrzi az elnököt, megerősíti a főbíró kinevezését, valamint a bírósági jóváhagyás még a feladata.
A bírói hatalom a legfelsőbb bíróság kezében van, melynek élén az elnök által élethossziglan kinevezett főbíró áll. Ellenőrzi mind a kongresszust, mind az elnököt.
13. tétel
Ismertesse az egypártrendszer megszületésének fontosabb állomásait 1945 – 1949 között!
Szempont:
I. A 2. világháború után
II. Az ideiglenes kormány intézkedései
III. Az 1945 – ös választás
IV. „Szalámi – taktika”
V. Egypárti diktatúra kiépítése
I.
A 2. világháborúban kb. 800 ezer ember meghalt, mintegy 800 – 900 ezren hadifogságba estek. A nemzeti vagyon 40 % - a elpusztult, a gyárak 90 % - a megrongálódott. Az összes híd használhatatlanná vált, a vasúthálózat 40 % - a megsemmisült.
1944 őszén Magyarország „kettészakadt”. Nyugaton Szálai – rendszer, míg keleten új hatalmi szervek alakultak. 1944. december 2 – án Szegeden öt ellenzéki párt megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Nyilatkozata összefoglalta a legfontosabb teendőket: szakítás Németországgal, részvétel az ország felszabadításában, demokratikus szabadságjogok. 1944. december 21 – én ideiglenes nemzeti kormány, az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult Dálnoki Miklós Béla vezetésével.
1944 őszén Magyarország „kettészakadt”. Nyugaton Szálai – rendszer, míg keleten új hatalmi szervek alakultak. 1944. december 2 – án Szegeden öt ellenzéki párt megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Nyilatkozata összefoglalta a legfontosabb teendőket: szakítás Németországgal, részvétel az ország felszabadításában, demokratikus szabadságjogok. 1944. december 21 – én ideiglenes nemzeti kormány, az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult Dálnoki Miklós Béla vezetésével.
II.
1944. december 28 – án az ideiglenes kormány hadat üzent Németországnak. 1945. január 20 – án, Moszkvában aláírásra került a fegyverszüneti egyezmény. Visszaállították az 1937 – es határokat, jóvátétel fizetése, háborús bűnösök megbüntetése, szövetséges csapatok szabad mozgása. Formailag a SZEB az egyezmény betartását ellenőrizte, valójában az ország gazdasági és politikai életét felügyelte szovjet vezetés alatt működve.
1945. március 17 – én a kormány kihirdette a földreformrendeletet. Az ezer hold alatti birtokokból az úri birtokosok 100, a paraszti birtokosok 200 holdat tarthattak meg. A háborús bűnösök, nyilasok birtokait elkobozták. Az egyházi, 100 holdnál nagyobb birtokokat felosztották. Ezáltal megszűnt a nagy- és középbirtok és eltűnt a nagybirtokos arisztokrácia. Azonban a földnélküliek száma 48 % - ról 17 % - ra csökkent.
1944. december 28 – án az ideiglenes kormány hadat üzent Németországnak. 1945. január 20 – án, Moszkvában aláírásra került a fegyverszüneti egyezmény. Visszaállították az 1937 – es határokat, jóvátétel fizetése, háborús bűnösök megbüntetése, szövetséges csapatok szabad mozgása. Formailag a SZEB az egyezmény betartását ellenőrizte, valójában az ország gazdasági és politikai életét felügyelte szovjet vezetés alatt működve.
1945. március 17 – én a kormány kihirdette a földreformrendeletet. Az ezer hold alatti birtokokból az úri birtokosok 100, a paraszti birtokosok 200 holdat tarthattak meg. A háborús bűnösök, nyilasok birtokait elkobozták. Az egyházi, 100 holdnál nagyobb birtokokat felosztották. Ezáltal megszűnt a nagy- és középbirtok és eltűnt a nagybirtokos arisztokrácia. Azonban a földnélküliek száma 48 % - ról 17 % - ra csökkent.
III.
1945 novemberében az általános, titkos szavazójog alapján nemzetgyűlési választásokat tartottak. A szavazatok 57 % - át a Független Kisgazdapárt szerezte meg. A SZEB nyomására koalíciós kormány alakult Tildy Zoltán vezetésével. A belügyminisztérium kommunista irányítás alá került.
1946. február 1 – én kikiáltották a 2. Magyar Köztársaságot. A köztársasági elnök Tildy Zoltán, a miniszterelnök Nagy Ferenc lett.
A kormány legsürgetőbb feladata az újjáépítés meggyorsítása, a közellátás javítása volt, mivel áruhiány volt. Jegyrendszer működött, virágzott a feketekereskedelem. A pengő teljesen elértéktelenedett, 1946. augusztus 1 – én bevezették a forintot (1Ft = 400e kvadrillió pengő).
1946. február 1 – én kikiáltották a 2. Magyar Köztársaságot. A köztársasági elnök Tildy Zoltán, a miniszterelnök Nagy Ferenc lett.
A kormány legsürgetőbb feladata az újjáépítés meggyorsítása, a közellátás javítása volt, mivel áruhiány volt. Jegyrendszer működött, virágzott a feketekereskedelem. A pengő teljesen elértéktelenedett, 1946. augusztus 1 – én bevezették a forintot (1Ft = 400e kvadrillió pengő).
IV.
A választásokat követően a kommunista párt harcot kezdett a hatalom teljes megszerzéséért. Meghirdették a „szalámi – taktikát”, melynek célja a Kisgazdapárt feldarabolása és a hatalomból való kiszorítása volt. Az MKP, az SZDP és az NPP együttműködése révén létrehozták a Baloldali Blokkot.
Nyílt támadást intéztek a Kisgazdapárt vezetői ellen egy állítólagos köztársaság - ellenes összeesküvés ürügyén: beismerő vallomások kicsikarása. ’947. február 25 – én a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát is letartóztatták, Nagy Ferenc pedig lemondott tisztségéről. Ezzel megkezdődött a párt bomlása.
Nyílt támadást intéztek a Kisgazdapárt vezetői ellen egy állítólagos köztársaság - ellenes összeesküvés ürügyén: beismerő vallomások kicsikarása. ’947. február 25 – én a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát is letartóztatták, Nagy Ferenc pedig lemondott tisztségéről. Ezzel megkezdődött a párt bomlása.
V.
Nagy Ferenc lemondása után az új miniszterelnök Dinnyés Lajos lett. Elfogadtatta az 1947. augusztus elsejével induló 3 éves tervet. 1947. augusztus 31 – re új választásokat írt ki. A Baloldali Blokk pártjai 45,5 % - ot értek el, a polgári pártok továbbra is abszolút többségben voltak attól függetlenül is, hogy a kék cédulákat (névjegyzékkivonat) a kommunisták többször is felhasználták. A Magyar Függetlenségi Párt mandátumait állítólagos visszaélésekre hivatkozva megsemmisítették. Újra Dinnyés Lajos alakíthatott így kormányt, de ez már csak látszatkoalíció, létrejött az MKP.
1948 tavaszán a kommunisták elérkezettnek látták az időt a proletárdiktatúra megteremtésére. Államosítások kezdődtek. 1948. június 12 – én létrehozták az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. Főtitkára Rákosi Mátyás lett.
Megkezdődött az egypártrendszer kialakítása. Az NPP és a Kisgazdapárt beletörődve feloszlottak. Megindult a harc az egyházak megtörésére is, Mindszenty bíborost koholt vádak alapján elítélték. 1949 februárjában a megmaradt pártokat beolvasztották az ekkor létrehozott Magyar Függetlenségi Népfrontba. 1949. május 15 – én, a választásokon már csak a Népfront jelöltjeire lehetett szavazni.
1949 augusztusában új alkotmány született, létrejött a Magyar Népköztársaság, a „munkások és parasztok állama”.
Mutassa be, miként valósultak meg a felvilágosult abszolutizmus elvei Mária Terézia és II. József uralkodói gyakorlatában!
Szempontok:
I. Felvilágosult abszolutizmus fogalma
II. Mária Terézia uralkodásának körülményei, rendeletei
III. II. József uralkodásának körülményei, rendeletei
I.
A felvilágosult abszolutizmus leginkább a közép- és kelet – európai monarchiákban jellemző, polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer a 18. században. Lényege, hogy az uralkodók és tanácsadóik gazdasági, társadalmi és politikai reformokat vezettek be az országok korszerűsítése érdekében, a feudális rendszer lényegének megváltoztatása nélkül.
Poroszország – II. Frigyes, Oroszország – II. Nagy Katalin, Ausztria – Magyarország – Mária Terézia, II. József
II.
Mária Terézia 1740 – ben a Pragmatica Sanctio alapján örökölte a trónt, mégis háború indult az osztrák örökség megszerzéséért. II. Frigyes porosz király hadüzenet nélkül támadt a Habsburgokra, s az 1740 – 1748 között dúlt örökösödési háború során Ausztria elveszítette Sziléziát. Az 1741 – es országgyűlésen Mária Terézia segítségkérésére a magyar rendek 60 ezer fős sereget állítottak ki. A hétéves háborúban (1756 – 1763) Ausztria sikertelenül próbálta visszaszerezni Sziléziát.
A háborús kudarcok hatására nyilvánvalóvá vált, hogy reformokra van szükség, s miután a magyar rendek és a királynő közti viszonyban a nemesi adófizetés kérdése miatt törés állt be, 1756 után Mária Terézia rendeletekkel kormányzott.
Mária Teréziát a merkantilista gazdaságpolitika jellemezte. A merkantilizmus azonban Mária Terézia alatt kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült.
Az 1754 - es vámrendelet kettős vámhatárt teremtett. Célja az állami bevételek növelése volt. A külső vámhatár az egész Habsburg Birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. A belső vámhatár azonban Magyarországot és az örökös tartományokat választotta el. Így kialakult a birodalmi munkamegosztás: cseh, osztrák ipar + magyar mezőgazdaság. A munkamegosztás elmélyült, Magyarország ipara csupán lassan tudott fejlődni.
A hatalmas jobbágyterhek miatt Mária Terézia idején több jobbágyfelkelés bontakozott ki. Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasította, a királynő e kérdést rendeleti úton szabályozta. Ezt a rendeletet 1767 - ben adták ki, melynek urbárium vagy úrbéri pátens volt a neve. Ebben részletesen szabályozták a földesuraknak járó szolgálatokat. A kilencedet évi egy aranyforintban, a robotot heti egy nap igás - vagy két nap kézi munkában szabták meg. Rögzítették a jobbágy jogait. Ennek következtében megszilárdult a telekrendszer, törvényes helyzet alakult ki a jobbágy és a földesúr közt. Illetve stabilabbá vált az állami adó.
Mária Terézia egyéb reformjai közt kiemelkedő a 1777 - es Ratio Educationis, mely a feloszlatott jezsuita rend vagyonából jelentősen átalakította az oktatást. Előírta, hogy a közoktatást az állam feladata ellenőrizni és irányítani, növelte az elemi népiskolák számát, előírta az oktatandó tananyagot, és hogy 6 és 12 éves kora között minden gyermek tanköteles. Ezáltal az oktatás állami felügyelet alá került és szerevezettebbé vált.
III.
Mária Terézia uralma utolsó éveiben fiával közösen kormányozta birodalmát. A főherceg meg volt róla győződve, hogy az uralkodók számára elegendő, ha a józan ész parancsait követik. Úgy gondolta, hogy a vallás csak a nép számára fontos, mert visszatartja az alattvalókat a bűnöktől.
József 1780 - tól 1790 - ig állt a birodalom élén. II. József eszményképe az egységállam volt, melynek idealizált képét a korábban tett európai körutazásai során építette fel magában. Mérföldes léptekkel látott hozzá a reformokhoz, melyeknek legfőbb célja az lett, hogy az eltérő fejlettségű, nyelvű és alkotmányú országaiból szerves egészet, a Nyugat-európai példákhoz hasonló, korszerű birodalmat gyúrjon. Csak abszolutisztikus eszközöket ismert, így Magyarországon például meg sem koronáztatta magát, mert nem akart felesküdni a magyar rendek jogainak védelmére, hiszen tudta, hogy úgy sem fogja megtartani azokat. Mivel magyar korona nem került a fejére, az utókor a kalapos király névvel ajándékozta meg. Alig 10 éves uralkodása alatt összesen 6 ezer rendeletet adott ki.
Egyházpolitikai rendeletei közé tartozik, hogy engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését. 1781 – ben kiadta a türelmi rendeletet, mellyel teljes polgári egyenlőséget és lelkiismereti szabadságot adott az evangélikusoknak, reformátusoknak és a görögkeleti vallásúaknak. Feloszlatta a nem tanítással, betegápolással vagy tudománnyal foglalkozó rendeket. Sajtórendeletében a cenzúra jogát kivette az egyház kezéből. Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782 - ben felkereste és kérte, hogy enyhítsen a szigoron. Ezt hívjuk „fordított Canossa - járás” – nak.
A birodalmat 13 körzetre, Magyarországot, mint a birodalom egyik körzetét, 10 kerületre osztotta, mellyel a megyei autonómiát próbálta visszaszorítani. Összevonta az országos főhivatalokat. Megszűntette a főispáni tisztséget. 1784 – ben nyelvrendelet: A birodalom hivatalos nyelve a német lett.
1785 – ös jobbágyrendeletében eltörölte a jobbágy elnevezést. Szabaddá vált a házasodás, munkavállalás, költözés, független bírósághoz fordulás. Így lazult a személyi függés, de nem törölte el az úrbéri viszonyokat.
II. József a rendeleteivel maga ellen hangolta a rendeket, heves nemesi ellenállás bontakozott ki, amelyet fokozott a sikertelen törökellenes háború. Csak egy szűk körű, reformokat támogató bázisa volt, a jozefinisták (felvilágosult rendiség + értelmiség). 1790 januárjában halálos ágyán a türelmi – és jobbágyrendelet kivételével visszavonta az összeset.
Mutassa be az 1848 –as forradalmi hullám hatását Magyarországra és a márciusi eseményeket! Milyen szerepet töltöttek be az áprilisi törvények a magyar polgári átalakulásban?
Szempontok:
I. Március eseményei
II. Batthyány – kormány megalakulása
III. Áprilisi törvények
I.
Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 12 - én nyitotta meg a király. A politikai erőviszonyoknak megfelelően csupán részeredményeket ért el az ellenzék: reformjavaslatai közül elfogadták az ősiség eltörlését, a házadó bevezetését, de nem sikerült keresztül vinni a közteherviselés és az örökváltság ügyét. A liberális nemesség egymaga nem tudta megoldani a válságot.
Európában az 1848. február 22 - én kirobbant párizsi forradalom elindította a „népek tavasza” - ként ismert forradalmi hullámot. 1848. március 1 - én Pozsonyba ért a hír a párizsi eseményekről, melynek hatására Kossuth Lajos március harmadikán újabb felirati javaslattal állt elő az alsótábla ülésén: javasolta például a közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, népképviseleti parlamentet, felelős kormányzati rendszert. Az udvar az időhúzás taktikáját választotta, a nádort és a helytartót Bécsbe rendelték, így nem volt, aki a felsőház ülését összehívja. Március 13 - án Bécsben forradalom tört ki, ami megváltoztatta a magyarországi eseményeket is. Az udvar István nádort azonnal Pozsonyba küldte azzal az utasítással, hogy fogadtassa el főrendekkel is Kossuth javaslatát. Másnap Kossuth a küldöttség élén hajóval vitte Bécsbe az elfogadott feliratot.
Ezzel egy időben Pesten is felgyorsultak az események. A „márciusi ifjak” (Petőfi Sándor, Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór, Degré Alajos), mozgósítva az egyetemistákat, 15 - én a Landerer és Heckenast nyomdában a cenzúra engedélye nélkül kiadták a 12 pontot és a Nemzet dalt. A Nemzeti Múzeum előtt tömeggyűlést tartottak. A tömeg hatására Pest és Buda vezetése csatlakozott a megmozduláshoz. A Helytartótanács elfogadta és életbe léptette a követeléseket, valamint szabadlábra helyezte Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színház a tiltott Bánk bán előadásával ünnepelte a forradalom győzelmét.
II.
A forradalom hírére az udvar meghátrált, s felruházta István főherceget, a nádort teljhatalommal. Ő 1848. március 17 – én kinevezte Batthyány Lajost Magyarország első felelős miniszterelnökévé. Az első független magyar kormány tagja volt gróf Széchenyi István (közmunka és közlekedésügy), Kossuth Lajos (pénzügy), Deák Ferenc (igazságügy), Mészáros Lázár (honvédelem), Szemere Bertalan (belügy), herceg Esterházy Pál (király személye körüli miniszter), Klauzál Gábor (földművelés, ipar és kereskedelemügy), Eötvös József (vallás és oktatásügy). A kormányban nem volt külügyminiszter. Március 28. - án az uralkodó be akarta olvasztani a had - és pénzügyet a birodalomba.
III.
Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott törvényeket V. Ferdinánd 1848. április 11 – én szentesítette. A törvények lerakták az új, polgári Magyarország alapjait.
A társadalom átalakulását eredményező legfontosabb törvénye az azonnali kötelező örökváltság volt. A törvény úgy rendelkezett, hogy a földbirtokosokat állami kármentesítés illeti meg, amit a volt kincstári birtokok eladásából fedeztek volna. Megszűntek az úrbéri terhek (például a robot), és az egyházi tizedet is eltörölték, a parasztság az úrbéres föld szabad tulajdonosa lett. Az úrbéres telek nélküli zsellérek megkapták a házukat és a körülötte levő telket, valamint megszüntették az úriszék intézményét. A sajtótörvény kaució fejében lehetővé tette a lapalapítást, eltörölte a cenzúrát. A katolikus vallás elveszette az államvallásjellegét a többi felekezettel szemben.
Törvénybe iktatták a népképviseletet, kiterjesztve a politikai jogokat a cenzusos (vagyoni és értelmi feltételekhez kötött) választójog megalkotásával. Az országgyűlés továbbra is két kamarás maradt és évenként ülésezett Pesten, a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány pedig neki tartozott felelősséggel. A kormány tagjai ellenjegyzési jogkörrel bírtak, vagyis az uralkodó bármely rendelete csak akkor vált érvényessé, ha azt a kormány valamelyik tagja ellenjegyezte.
Az áprilisi törvényekben az 1791 – es alkotmány szerint független Magyarország rendi, feudális viszonyait felváltotta egy polgári parlamentáris berendezkedés, de az Ausztriával kapcsolatos közjogi viszonya alapvetően nem változott meg. Magyarország a birodalmon belül helyezkedett el és a Pragmatica Sanctio kölcsönös védelmet írt elő, de a törvények miatt vita bontakozott ki közjogi kérdésben. Egy feudális államban a had-, pénz- és külügy az uralkodói jogkörhöz tartozott, a parlamentáris államban viszont a felelős kormány jogköre lett. Az udvar továbbra is igényt formált ezekre a tárcákra, áprilisban csak a helyzet adta kényszer miatt fogadta el az irányítás elvesztését, ezért később megkísérelte visszaszerezni ezeket.
Az áprilisi törvények legnagyobb hiányossága a nemzetiségi kérdés rendezetlensége volt. A Batthyány - kormány csak egy politikai nemzetet ismert el, a magyart. A nemzetiségek csak, mint egyén és nem, mint közösség gyakorolhatják a politikai jogokat. Nem kapták meg a nemzeti egyenjogúságot, amiért azok egyre hangosabban követelték az autonómiát. A kérdés rendezetlensége miatt a nemzetiségi vezetők inkább Béccsel szimpatizáltak.
Szintén rendezetlen problémaként jelentkezett az úrbéri viszonyok felszámolása során zsellérek ügye is. A törvény szerint a paraszt a korábban kezén lévő földdel rendelkezhet. A földesúri visszaélések következtében a majorságokból törvénytelenül kialakított jobbágytelkek, mivel ilyen a törvény szerint nem létezhettek, nem kerülhettek az ott élő és dolgozó volt jobbágyok kezére. Így ez a réteg nem jutott földhöz.
Nem intézkedtek továbbá a Nemzeti Bank létrehozásáról, és elhalasztották a zsidók teljes emancipációját.
1948 tavaszán a kommunisták elérkezettnek látták az időt a proletárdiktatúra megteremtésére. Államosítások kezdődtek. 1948. június 12 – én létrehozták az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. Főtitkára Rákosi Mátyás lett.
Megkezdődött az egypártrendszer kialakítása. Az NPP és a Kisgazdapárt beletörődve feloszlottak. Megindult a harc az egyházak megtörésére is, Mindszenty bíborost koholt vádak alapján elítélték. 1949 februárjában a megmaradt pártokat beolvasztották az ekkor létrehozott Magyar Függetlenségi Népfrontba. 1949. május 15 – én, a választásokon már csak a Népfront jelöltjeire lehetett szavazni.
1949 augusztusában új alkotmány született, létrejött a Magyar Népköztársaság, a „munkások és parasztok állama”.
14. tétel
Mutassa be, miként valósultak meg a felvilágosult abszolutizmus elvei Mária Terézia és II. József uralkodói gyakorlatában!
Szempontok:
I. Felvilágosult abszolutizmus fogalma
II. Mária Terézia uralkodásának körülményei, rendeletei
III. II. József uralkodásának körülményei, rendeletei
I.
A felvilágosult abszolutizmus leginkább a közép- és kelet – európai monarchiákban jellemző, polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer a 18. században. Lényege, hogy az uralkodók és tanácsadóik gazdasági, társadalmi és politikai reformokat vezettek be az országok korszerűsítése érdekében, a feudális rendszer lényegének megváltoztatása nélkül.
Poroszország – II. Frigyes, Oroszország – II. Nagy Katalin, Ausztria – Magyarország – Mária Terézia, II. József
II.
Mária Terézia 1740 – ben a Pragmatica Sanctio alapján örökölte a trónt, mégis háború indult az osztrák örökség megszerzéséért. II. Frigyes porosz király hadüzenet nélkül támadt a Habsburgokra, s az 1740 – 1748 között dúlt örökösödési háború során Ausztria elveszítette Sziléziát. Az 1741 – es országgyűlésen Mária Terézia segítségkérésére a magyar rendek 60 ezer fős sereget állítottak ki. A hétéves háborúban (1756 – 1763) Ausztria sikertelenül próbálta visszaszerezni Sziléziát.
A háborús kudarcok hatására nyilvánvalóvá vált, hogy reformokra van szükség, s miután a magyar rendek és a királynő közti viszonyban a nemesi adófizetés kérdése miatt törés állt be, 1756 után Mária Terézia rendeletekkel kormányzott.
Mária Teréziát a merkantilista gazdaságpolitika jellemezte. A merkantilizmus azonban Mária Terézia alatt kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült.
Az 1754 - es vámrendelet kettős vámhatárt teremtett. Célja az állami bevételek növelése volt. A külső vámhatár az egész Habsburg Birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. A belső vámhatár azonban Magyarországot és az örökös tartományokat választotta el. Így kialakult a birodalmi munkamegosztás: cseh, osztrák ipar + magyar mezőgazdaság. A munkamegosztás elmélyült, Magyarország ipara csupán lassan tudott fejlődni.
A hatalmas jobbágyterhek miatt Mária Terézia idején több jobbágyfelkelés bontakozott ki. Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasította, a királynő e kérdést rendeleti úton szabályozta. Ezt a rendeletet 1767 - ben adták ki, melynek urbárium vagy úrbéri pátens volt a neve. Ebben részletesen szabályozták a földesuraknak járó szolgálatokat. A kilencedet évi egy aranyforintban, a robotot heti egy nap igás - vagy két nap kézi munkában szabták meg. Rögzítették a jobbágy jogait. Ennek következtében megszilárdult a telekrendszer, törvényes helyzet alakult ki a jobbágy és a földesúr közt. Illetve stabilabbá vált az állami adó.
Mária Terézia egyéb reformjai közt kiemelkedő a 1777 - es Ratio Educationis, mely a feloszlatott jezsuita rend vagyonából jelentősen átalakította az oktatást. Előírta, hogy a közoktatást az állam feladata ellenőrizni és irányítani, növelte az elemi népiskolák számát, előírta az oktatandó tananyagot, és hogy 6 és 12 éves kora között minden gyermek tanköteles. Ezáltal az oktatás állami felügyelet alá került és szerevezettebbé vált.
III.
Mária Terézia uralma utolsó éveiben fiával közösen kormányozta birodalmát. A főherceg meg volt róla győződve, hogy az uralkodók számára elegendő, ha a józan ész parancsait követik. Úgy gondolta, hogy a vallás csak a nép számára fontos, mert visszatartja az alattvalókat a bűnöktől.
József 1780 - tól 1790 - ig állt a birodalom élén. II. József eszményképe az egységállam volt, melynek idealizált képét a korábban tett európai körutazásai során építette fel magában. Mérföldes léptekkel látott hozzá a reformokhoz, melyeknek legfőbb célja az lett, hogy az eltérő fejlettségű, nyelvű és alkotmányú országaiból szerves egészet, a Nyugat-európai példákhoz hasonló, korszerű birodalmat gyúrjon. Csak abszolutisztikus eszközöket ismert, így Magyarországon például meg sem koronáztatta magát, mert nem akart felesküdni a magyar rendek jogainak védelmére, hiszen tudta, hogy úgy sem fogja megtartani azokat. Mivel magyar korona nem került a fejére, az utókor a kalapos király névvel ajándékozta meg. Alig 10 éves uralkodása alatt összesen 6 ezer rendeletet adott ki.
Egyházpolitikai rendeletei közé tartozik, hogy engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését. 1781 – ben kiadta a türelmi rendeletet, mellyel teljes polgári egyenlőséget és lelkiismereti szabadságot adott az evangélikusoknak, reformátusoknak és a görögkeleti vallásúaknak. Feloszlatta a nem tanítással, betegápolással vagy tudománnyal foglalkozó rendeket. Sajtórendeletében a cenzúra jogát kivette az egyház kezéből. Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782 - ben felkereste és kérte, hogy enyhítsen a szigoron. Ezt hívjuk „fordított Canossa - járás” – nak.
A birodalmat 13 körzetre, Magyarországot, mint a birodalom egyik körzetét, 10 kerületre osztotta, mellyel a megyei autonómiát próbálta visszaszorítani. Összevonta az országos főhivatalokat. Megszűntette a főispáni tisztséget. 1784 – ben nyelvrendelet: A birodalom hivatalos nyelve a német lett.
1785 – ös jobbágyrendeletében eltörölte a jobbágy elnevezést. Szabaddá vált a házasodás, munkavállalás, költözés, független bírósághoz fordulás. Így lazult a személyi függés, de nem törölte el az úrbéri viszonyokat.
II. József a rendeleteivel maga ellen hangolta a rendeket, heves nemesi ellenállás bontakozott ki, amelyet fokozott a sikertelen törökellenes háború. Csak egy szűk körű, reformokat támogató bázisa volt, a jozefinisták (felvilágosult rendiség + értelmiség). 1790 januárjában halálos ágyán a türelmi – és jobbágyrendelet kivételével visszavonta az összeset.
15. tétel
Mutassa be az 1848 –as forradalmi hullám hatását Magyarországra és a márciusi eseményeket! Milyen szerepet töltöttek be az áprilisi törvények a magyar polgári átalakulásban?
Szempontok:
I. Március eseményei
II. Batthyány – kormány megalakulása
III. Áprilisi törvények
I.
Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 12 - én nyitotta meg a király. A politikai erőviszonyoknak megfelelően csupán részeredményeket ért el az ellenzék: reformjavaslatai közül elfogadták az ősiség eltörlését, a házadó bevezetését, de nem sikerült keresztül vinni a közteherviselés és az örökváltság ügyét. A liberális nemesség egymaga nem tudta megoldani a válságot.
Európában az 1848. február 22 - én kirobbant párizsi forradalom elindította a „népek tavasza” - ként ismert forradalmi hullámot. 1848. március 1 - én Pozsonyba ért a hír a párizsi eseményekről, melynek hatására Kossuth Lajos március harmadikán újabb felirati javaslattal állt elő az alsótábla ülésén: javasolta például a közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, népképviseleti parlamentet, felelős kormányzati rendszert. Az udvar az időhúzás taktikáját választotta, a nádort és a helytartót Bécsbe rendelték, így nem volt, aki a felsőház ülését összehívja. Március 13 - án Bécsben forradalom tört ki, ami megváltoztatta a magyarországi eseményeket is. Az udvar István nádort azonnal Pozsonyba küldte azzal az utasítással, hogy fogadtassa el főrendekkel is Kossuth javaslatát. Másnap Kossuth a küldöttség élén hajóval vitte Bécsbe az elfogadott feliratot.
Ezzel egy időben Pesten is felgyorsultak az események. A „márciusi ifjak” (Petőfi Sándor, Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór, Degré Alajos), mozgósítva az egyetemistákat, 15 - én a Landerer és Heckenast nyomdában a cenzúra engedélye nélkül kiadták a 12 pontot és a Nemzet dalt. A Nemzeti Múzeum előtt tömeggyűlést tartottak. A tömeg hatására Pest és Buda vezetése csatlakozott a megmozduláshoz. A Helytartótanács elfogadta és életbe léptette a követeléseket, valamint szabadlábra helyezte Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színház a tiltott Bánk bán előadásával ünnepelte a forradalom győzelmét.
II.
A forradalom hírére az udvar meghátrált, s felruházta István főherceget, a nádort teljhatalommal. Ő 1848. március 17 – én kinevezte Batthyány Lajost Magyarország első felelős miniszterelnökévé. Az első független magyar kormány tagja volt gróf Széchenyi István (közmunka és közlekedésügy), Kossuth Lajos (pénzügy), Deák Ferenc (igazságügy), Mészáros Lázár (honvédelem), Szemere Bertalan (belügy), herceg Esterházy Pál (király személye körüli miniszter), Klauzál Gábor (földművelés, ipar és kereskedelemügy), Eötvös József (vallás és oktatásügy). A kormányban nem volt külügyminiszter. Március 28. - án az uralkodó be akarta olvasztani a had - és pénzügyet a birodalomba.
III.
Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott törvényeket V. Ferdinánd 1848. április 11 – én szentesítette. A törvények lerakták az új, polgári Magyarország alapjait.
A társadalom átalakulását eredményező legfontosabb törvénye az azonnali kötelező örökváltság volt. A törvény úgy rendelkezett, hogy a földbirtokosokat állami kármentesítés illeti meg, amit a volt kincstári birtokok eladásából fedeztek volna. Megszűntek az úrbéri terhek (például a robot), és az egyházi tizedet is eltörölték, a parasztság az úrbéres föld szabad tulajdonosa lett. Az úrbéres telek nélküli zsellérek megkapták a házukat és a körülötte levő telket, valamint megszüntették az úriszék intézményét. A sajtótörvény kaució fejében lehetővé tette a lapalapítást, eltörölte a cenzúrát. A katolikus vallás elveszette az államvallásjellegét a többi felekezettel szemben.
Törvénybe iktatták a népképviseletet, kiterjesztve a politikai jogokat a cenzusos (vagyoni és értelmi feltételekhez kötött) választójog megalkotásával. Az országgyűlés továbbra is két kamarás maradt és évenként ülésezett Pesten, a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány pedig neki tartozott felelősséggel. A kormány tagjai ellenjegyzési jogkörrel bírtak, vagyis az uralkodó bármely rendelete csak akkor vált érvényessé, ha azt a kormány valamelyik tagja ellenjegyezte.
Az áprilisi törvényekben az 1791 – es alkotmány szerint független Magyarország rendi, feudális viszonyait felváltotta egy polgári parlamentáris berendezkedés, de az Ausztriával kapcsolatos közjogi viszonya alapvetően nem változott meg. Magyarország a birodalmon belül helyezkedett el és a Pragmatica Sanctio kölcsönös védelmet írt elő, de a törvények miatt vita bontakozott ki közjogi kérdésben. Egy feudális államban a had-, pénz- és külügy az uralkodói jogkörhöz tartozott, a parlamentáris államban viszont a felelős kormány jogköre lett. Az udvar továbbra is igényt formált ezekre a tárcákra, áprilisban csak a helyzet adta kényszer miatt fogadta el az irányítás elvesztését, ezért később megkísérelte visszaszerezni ezeket.
Az áprilisi törvények legnagyobb hiányossága a nemzetiségi kérdés rendezetlensége volt. A Batthyány - kormány csak egy politikai nemzetet ismert el, a magyart. A nemzetiségek csak, mint egyén és nem, mint közösség gyakorolhatják a politikai jogokat. Nem kapták meg a nemzeti egyenjogúságot, amiért azok egyre hangosabban követelték az autonómiát. A kérdés rendezetlensége miatt a nemzetiségi vezetők inkább Béccsel szimpatizáltak.
Szintén rendezetlen problémaként jelentkezett az úrbéri viszonyok felszámolása során zsellérek ügye is. A törvény szerint a paraszt a korábban kezén lévő földdel rendelkezhet. A földesúri visszaélések következtében a majorságokból törvénytelenül kialakított jobbágytelkek, mivel ilyen a törvény szerint nem létezhettek, nem kerülhettek az ott élő és dolgozó volt jobbágyok kezére. Így ez a réteg nem jutott földhöz.
Nem intézkedtek továbbá a Nemzeti Bank létrehozásáról, és elhalasztották a zsidók teljes emancipációját.
16. tétel
Mutassa be az Osztrák – Magyar Monarchia kialakulásának folyamatát és az állam berendezését!
Szempontok:
I. 1849 – es fegyverletétel
II. Februári pátens
III. Haynau rémuralma
IV. Deák „húsvéti cikke”
V. Kiegyezés tartalma
VI. Horvát kiegyezés
VII. Nemzetiségi törvény
I.
Görgey elkerülő hadművelettel 1849. augusztus 9 – én érkezett meg Aradra, hogy egyesüljön a többi hadtesttel. Az összpontosított erők vezetésére kinevezett Dembinsky viszont Arad helyett Temesvár irányába vezette a főerőket, ahol augusztus 9- én a fővezérséget átvevő Bem csatát vesztett. Kossuth elmenekült az országból, Görgey teljhatalmat kapott.
Görgey 1849. augusztus 13 – án Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt, abban bízva, hogy a cári diplomácia megakadályozza a bécsi udvar megtorlását.
II.
A Habsburg Birodalom belső reformja 1860 – 61 - ben zajlott le. Ezt fogalmazta meg az októberi diploma és a februári pátens.
Az 1860. október 20 - án kelt diplomában az uralkodó birodalma népeinek olyan állami alaptörvényt „ajándékozott”, amelyben ugyan megtartotta a végrehajtó és a törvényhozó hatalom irányítását, de ígéretet tett arra, hogy uralkodói hatalmát alkotmányos intézmények által gyakorolja. A végrehajtó hatalom központi szerve a birodalmi kormány maradt. Magyarországon a diploma visszaállította az ország igazgatásában a részleges önállóságot.
Az 1861. február 26 - i pátens kétkamarás birodalmi gyűlést hozott létre, amelyet törvényhozói jogokkal ruházott fel. A birodalmi gyűlés a tartományi gyűlések fölé – az így kezelt magyar országgyűlés fölé is – rendeltetett. Az államhatalom legfőbb eszközei továbbra is az uralkodó kezében maradtak. Az uralkodó korlátlan joga maradt a külügy és a hadügy irányítása, a fegyveres erőkkel való rendelkezés, és a költségvetés ügyében sem dönthetett a tanács. A birodalmi gyűlés alsóházába az egyes országgyűlések delegáltak képviselőket: a 343 helyből Magyarországot 85 illette meg, Erdélyt 26, Horvát - Szlavónországot 9.
A pátens az osztrák tartományokban az alkotmányosság igen szűk, de mégiscsak létező formáját valósította meg. Az olaszok és a magyarok szembefordultak vele, mert nemzeti önrendelkezésüket sértette az összbirodalmi kormányzás elve.
III.
A világosi fegyverletételt követően a bécsi kormány kiszolgáltatta Magyarországot Haynau bosszúvágyának. 1849. október 6 – án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg 13 tábornokát. Még október folyamán a terror áldozata lett Csányi László közlekedésügyi miniszter, Kazinczy Lajos tábornok. Közel 120 halálos ítélet, 1200 fő bebörtönzése. Ezen felül mintegy 50 ezer főt besoroztak a császári seregbe.
Az európai közvélemény nyomására 1850 nyarán a bécsi udvar menesztette Haynaut.
IV.
Ferenc József megengedte az 1861 - es választások kiírását, melynek eredményeként februárban 1849 után először újra összegyűlt a magyar törvényhozás. A képviselőválasztást a Deák Ferenc vezette Felirati Párt nyerte meg, a 410 - ből 250 mandátum (58%) lett az övék. Épphogy összeültek, 1861. február 26 - án az uralkodó kiadta az ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt és egyben nyilvánvalóvá is tette, hogy az egész dolgot csak azért hagyta, hogy pátensét Magyarországon törvényesen is bevezethesse. Ezt értelemszerűen a parlament elutasította, mire Ferenc József feloszlatta a gyűlést és ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett és újra az aktuális osztrák belügyminiszter, azaz Anton von Schmerling lett ennek az adminisztrációnak a magyarországi feje. Ausztria külpolitikai helyzetének további romlása azonban arra sarkallta a bécsi udvart, hogy közeledjék a magyarokhoz. Deák is felismerte, hogy a passzív ellenállás nem tartható fenn, s hajlott a bécsi udvarral való alkura.
A bécsi udvar felvette a kapcsolatot Deákkal. A titkos tárgyalások eredményeképpen 1865. április 16 – án a Pesti Naplóban megjelentette Deák a „húsvéti cikkét”. Hajlandóságot mutatott arra, hogy Magyarország érdekeit összhangba hozza a birodalom biztonságával.
V.
1866 - ban kitört a porosz – osztrák – olasz háború, amelyben az Osztrák Császárság a königsgrätzi csatában súlyos vereséget szenvedett Poroszországtól. A bukás látványos és egyértelmű jelzés volt Ausztria számára, hogy a birodalom fennmaradó részének egyben tartásához ki kell, hogy egyezzen a magyarokkal.
1867 – ben hosszas tárgyalások után megszületett a kiegyezés (1867. évi XII. törvénycikkely). Az uralkodó elismerte az 1848 – as törvényeket és felelős kormány megalakításával bízta meg gróf Andrássy Gyulát. Ezt követően Ferenc Józsefet királlyá koronázták, s kezdetét vette a dualizmus kora (1867 – 1918).
A kiegyezéssel létrejött a kétközpontú, dualista államszervezet, az Osztrák – Magyar Monarchia.
A birodalom két részre oszlik, az örökös tartományokra és Magyarországra. Viszonyuk a paritás elvén nyugszik. Kapcsolatukat a Pragmatica Sanctio alapján szabályozták, tehát közös az uralkodó, elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva és egymásnak közös védelemmel tartoznak. Mindkét birodalomfél külön kormánnyal és országgyűléssel rendelkezik, azonban a had-, kül-, és ezek pénzügye közös. A közös ügyek vitelére közös minisztériumokat hoztak létre, ezek miniszterei a két országgyűlésből választott 60 – 60 tagú delegációnak voltak felelősek. A hadsereg irányítása az uralkodó felügyelete alatt maradt, ezért létrehozták a közös hadsereget, illetve felállították a 100 ezer fős Magyar Honvédséget.
A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is. Magyarország és Ausztria kereskedelmi- és vámszövetséget kötött. Ennek értelmében a pénzrendszer és a jegybank közös, egységes a mértékrendszer. Kialakult a vámegység. A tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték, újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani.
VI.
1868 – ban megszületett a horvát – magyar kiegyezés is. Magyarország elismerte a horvátokat politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott, élén a bán állt, de közös uralkodóval bírt Magyarországgal. A közös ügyek a magyar országgyűlés hatáskörébe tartoztak, ahova Horvátország is küldött képviselőket, és a magyar kormányban helyet kapott egy horvát miniszter is.
VII.
A nemzetiségi viszonyok rendezése érdekében az országgyűlés 1868 - ban megalkotta a nemzetiségi törvényt. Ez a magyar liberalizmus kiemelkedő alkotása. A törvény lehetővé tette a magyar államnyelvet, de használata csak a legfelsőbb szinten volt kötelező. A megyékben, ha a közgyűlés egyötöde is úgy akarta, a nemzetiségi nyelv jegyzőkönyvi nyelv lett. Az oktatás, egyházi ügyek, igazságszolgáltatás, közigazgatás a nemzetiségek saját nyelvén folyhatott. A törvény azonban a nemzetiségek igényeit nem elégítette ki, mert autonómiát nem biztosított.
Görgey 1849. augusztus 13 – án Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt, abban bízva, hogy a cári diplomácia megakadályozza a bécsi udvar megtorlását.
II.
A Habsburg Birodalom belső reformja 1860 – 61 - ben zajlott le. Ezt fogalmazta meg az októberi diploma és a februári pátens.
Az 1860. október 20 - án kelt diplomában az uralkodó birodalma népeinek olyan állami alaptörvényt „ajándékozott”, amelyben ugyan megtartotta a végrehajtó és a törvényhozó hatalom irányítását, de ígéretet tett arra, hogy uralkodói hatalmát alkotmányos intézmények által gyakorolja. A végrehajtó hatalom központi szerve a birodalmi kormány maradt. Magyarországon a diploma visszaállította az ország igazgatásában a részleges önállóságot.
Az 1861. február 26 - i pátens kétkamarás birodalmi gyűlést hozott létre, amelyet törvényhozói jogokkal ruházott fel. A birodalmi gyűlés a tartományi gyűlések fölé – az így kezelt magyar országgyűlés fölé is – rendeltetett. Az államhatalom legfőbb eszközei továbbra is az uralkodó kezében maradtak. Az uralkodó korlátlan joga maradt a külügy és a hadügy irányítása, a fegyveres erőkkel való rendelkezés, és a költségvetés ügyében sem dönthetett a tanács. A birodalmi gyűlés alsóházába az egyes országgyűlések delegáltak képviselőket: a 343 helyből Magyarországot 85 illette meg, Erdélyt 26, Horvát - Szlavónországot 9.
A pátens az osztrák tartományokban az alkotmányosság igen szűk, de mégiscsak létező formáját valósította meg. Az olaszok és a magyarok szembefordultak vele, mert nemzeti önrendelkezésüket sértette az összbirodalmi kormányzás elve.
III.
A világosi fegyverletételt követően a bécsi kormány kiszolgáltatta Magyarországot Haynau bosszúvágyának. 1849. október 6 – án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg 13 tábornokát. Még október folyamán a terror áldozata lett Csányi László közlekedésügyi miniszter, Kazinczy Lajos tábornok. Közel 120 halálos ítélet, 1200 fő bebörtönzése. Ezen felül mintegy 50 ezer főt besoroztak a császári seregbe.
Az európai közvélemény nyomására 1850 nyarán a bécsi udvar menesztette Haynaut.
IV.
Ferenc József megengedte az 1861 - es választások kiírását, melynek eredményeként februárban 1849 után először újra összegyűlt a magyar törvényhozás. A képviselőválasztást a Deák Ferenc vezette Felirati Párt nyerte meg, a 410 - ből 250 mandátum (58%) lett az övék. Épphogy összeültek, 1861. február 26 - án az uralkodó kiadta az ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt és egyben nyilvánvalóvá is tette, hogy az egész dolgot csak azért hagyta, hogy pátensét Magyarországon törvényesen is bevezethesse. Ezt értelemszerűen a parlament elutasította, mire Ferenc József feloszlatta a gyűlést és ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett és újra az aktuális osztrák belügyminiszter, azaz Anton von Schmerling lett ennek az adminisztrációnak a magyarországi feje. Ausztria külpolitikai helyzetének további romlása azonban arra sarkallta a bécsi udvart, hogy közeledjék a magyarokhoz. Deák is felismerte, hogy a passzív ellenállás nem tartható fenn, s hajlott a bécsi udvarral való alkura.
A bécsi udvar felvette a kapcsolatot Deákkal. A titkos tárgyalások eredményeképpen 1865. április 16 – án a Pesti Naplóban megjelentette Deák a „húsvéti cikkét”. Hajlandóságot mutatott arra, hogy Magyarország érdekeit összhangba hozza a birodalom biztonságával.
V.
1866 - ban kitört a porosz – osztrák – olasz háború, amelyben az Osztrák Császárság a königsgrätzi csatában súlyos vereséget szenvedett Poroszországtól. A bukás látványos és egyértelmű jelzés volt Ausztria számára, hogy a birodalom fennmaradó részének egyben tartásához ki kell, hogy egyezzen a magyarokkal.
1867 – ben hosszas tárgyalások után megszületett a kiegyezés (1867. évi XII. törvénycikkely). Az uralkodó elismerte az 1848 – as törvényeket és felelős kormány megalakításával bízta meg gróf Andrássy Gyulát. Ezt követően Ferenc Józsefet királlyá koronázták, s kezdetét vette a dualizmus kora (1867 – 1918).
A kiegyezéssel létrejött a kétközpontú, dualista államszervezet, az Osztrák – Magyar Monarchia.
A birodalom két részre oszlik, az örökös tartományokra és Magyarországra. Viszonyuk a paritás elvén nyugszik. Kapcsolatukat a Pragmatica Sanctio alapján szabályozták, tehát közös az uralkodó, elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva és egymásnak közös védelemmel tartoznak. Mindkét birodalomfél külön kormánnyal és országgyűléssel rendelkezik, azonban a had-, kül-, és ezek pénzügye közös. A közös ügyek vitelére közös minisztériumokat hoztak létre, ezek miniszterei a két országgyűlésből választott 60 – 60 tagú delegációnak voltak felelősek. A hadsereg irányítása az uralkodó felügyelete alatt maradt, ezért létrehozták a közös hadsereget, illetve felállították a 100 ezer fős Magyar Honvédséget.
A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is. Magyarország és Ausztria kereskedelmi- és vámszövetséget kötött. Ennek értelmében a pénzrendszer és a jegybank közös, egységes a mértékrendszer. Kialakult a vámegység. A tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték, újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani.
VI.
1868 – ban megszületett a horvát – magyar kiegyezés is. Magyarország elismerte a horvátokat politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott, élén a bán állt, de közös uralkodóval bírt Magyarországgal. A közös ügyek a magyar országgyűlés hatáskörébe tartoztak, ahova Horvátország is küldött képviselőket, és a magyar kormányban helyet kapott egy horvát miniszter is.
VII.
A nemzetiségi viszonyok rendezése érdekében az országgyűlés 1868 - ban megalkotta a nemzetiségi törvényt. Ez a magyar liberalizmus kiemelkedő alkotása. A törvény lehetővé tette a magyar államnyelvet, de használata csak a legfelsőbb szinten volt kötelező. A megyékben, ha a közgyűlés egyötöde is úgy akarta, a nemzetiségi nyelv jegyzőkönyvi nyelv lett. Az oktatás, egyházi ügyek, igazságszolgáltatás, közigazgatás a nemzetiségek saját nyelvén folyhatott. A törvény azonban a nemzetiségek igényeit nem elégítette ki, mert autonómiát nem biztosított.
17. tétel
Mutassa be az Európai Unió létrejöttének főbb állomásait és az unió működését!
Szempontok:
I. Az Európai Unió létrejöttének folyamata
II. Az Európai Unió szervezete
I.
A 2. világháború után a nyugat – európai államok rendezték ellentéteiket és fokozatosan létrehozták politikai és gazdasági együttműködésük szervezeteit. Az együttműködés célja, hogy az integrációban (=egységesítésben) részt vevő országok biztosítsák a tőke, a munkaerő, a tudás, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását. Ennek érdekében az egyes tagországok piacát védő vámokat felszámolják és egységes gazdasági teret hoznak létre, hogy piacot teremtsenek, optimálisan koncentrálják és felhasználják erőforrásaikat, és fokozzák versenyképességüket a világgazdaságban.
Az integráció főbb állomásaként az átfogó gazdasági együttműködés szándékával írta alá az NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg a római szerződést 1957 – ben. Ezáltal létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK = Közös Piac). A következő évtizedekben fokozatosan bővítették politikai és gazdasági együttműködésüket. Ennek eredményeképpen, az EGK átalakulásával (1992 maastrichti szerződés) jött létre az Európai Unió.
Az Uniót pillérekre épülő modell alapján képzelték el. Az 1. pillér a közös gazdaság- és valutapolitika. A 2. pillér a közös kül- és biztonságpolitika. A 3. pillér a közös bel- és igazságügyi együttműködés. Ezek a pillérek az integráció alapelvei.
Meg lett határozva az együttműködés területei. Például az EU államai kereskedelmi kapcsolataikban nem alkalmaznak vámokat. Bevezették az uniós állampolgárságot (azonos jogok minden tagállam területén, szabad utazás, tanulás, korlátozásokkal munkavállalás). A schengeni egyezmény alapján megszüntették a határellenőrzést (csak az övezet külső határán). Új valuta került bevezetésre, 2002 – től az euro lett a közös fizetőeszköz.
Az EGK – hoz, majd az EU – hoz újabb államok csatlakoztak. Az 1990 – es évek végére már 15 tagja volt, 2004 – ben pedig újabb 10 tag csatlakozott, többségében egykori szociáldemokrata államok, Magyarország is. Jelenleg 27 tagállama van az Európai Uniónak.
II.
Az Európai Unión belül mintegy 1200 különféle bizottság, albizottság és munkacsoport működik. A döntések előkészítését és végrehajtását mintegy 20 ezer nemzetközi tisztviselő („eurokrata”) segíti. A legtöbb uniós intézmény Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban működik. Az Európai Unió bonyolult rendszerében az Európai Bizottság tekinthető az EU kormányának, az Európai Parlament pedig az EU parlamentjének, de egyik sem rendelkezik olyan kiterjedt jogkörrel, mint egy nemzetállam kormánya és parlamentje. Az Unió legfontosabb döntéseit az egyes tagállamok kormányai által alkotott testületek, az Európai Tanács, illetve az Európai Unió Tanácsa határozzák meg. Az EU intézményrendszere egyszerre nemzetek feletti és kormányközi.
Hat legfontosabb intézménye van.
Az Európai Unió Tanácsa vagy más néven a Miniszterek Tanácsa Brüsszelben működik. Tagjai a tagállamok miniszterei. Legfontosabb funkciója a tagállamok érdekeinek európai szintű megjelenítése. A közösségi politikára vonatkozó jogszabályokat önti végső formába. Döntéseit az Európai Parlamenttel egyeztetve hozza. Évente mintegy száz hivatalos ülése van. Az elnöki tisztet hat hónapon át egy – egy ország külügyminisztere tölti be. A tagállamok eltérő számú szavazattal rendelkeznek a népességarányok alapján (Magyarország 12).
Az Európai Tanács szintén Brüsszelben található. Az EU állam- és kormányfőinek testülete. Az EU legmagasabb szintű politikai irányadó szerve, a legjelentősebb politikai döntések fóruma. Évente általában négyszer ülésezik. A Közösség és a politikai együttműködés legfontosabb kérdésit itt tárgyalják. Az elnökség szerepét félévente más – más tagállam tölti be.
Az Európai bizottság is Brüsszelben van. Nemzetek feletti intézmény, az EU közös érdekét kell képviselnie. 25 tagja független a nemzeti kormányoktól. Feladatai: jogszabályokat kezdeményez, őrködik a közösségi jog, a szerződések betartása felett, végrehajtja az uniós politikákat, kezeli a közösségi pénzügyeket.
Az Európai Parlament Strasbourgban van. Az Unió polgárai által közvetlenül választott képviselőtestület (5 évente, általános választójog alapján) működteti. A mandátumok a tagországok népességének arányában oszlik meg (Magyarország 24). A képviselők nem országok, hanem pártfrakciók vagy politikai csoportosulások szerint különülnek el egymástól. Az EU Tanácsa mellett fokozatosan bővülő szerepe van a jogalkotásban. Fontos funkciója az ellenőrzés, a közösségi költségvetés és a zárszámadás jóváhagyása.
Az Európai Bíróság központja Luxemburg. Az alapszerződés értelmezése és alkalmazása során felmerülő jogvitákban dönt.
Az Európai Számvevőszék szintén Luxemburgban található. Az Unió kiadásainak és bevételeinek, valamint ezek célszerű felhasználásának ellenőrzése a feladata.
A 2. világháború után a nyugat – európai államok rendezték ellentéteiket és fokozatosan létrehozták politikai és gazdasági együttműködésük szervezeteit. Az együttműködés célja, hogy az integrációban (=egységesítésben) részt vevő országok biztosítsák a tőke, a munkaerő, a tudás, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását. Ennek érdekében az egyes tagországok piacát védő vámokat felszámolják és egységes gazdasági teret hoznak létre, hogy piacot teremtsenek, optimálisan koncentrálják és felhasználják erőforrásaikat, és fokozzák versenyképességüket a világgazdaságban.
Az integráció főbb állomásaként az átfogó gazdasági együttműködés szándékával írta alá az NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg a római szerződést 1957 – ben. Ezáltal létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK = Közös Piac). A következő évtizedekben fokozatosan bővítették politikai és gazdasági együttműködésüket. Ennek eredményeképpen, az EGK átalakulásával (1992 maastrichti szerződés) jött létre az Európai Unió.
Az Uniót pillérekre épülő modell alapján képzelték el. Az 1. pillér a közös gazdaság- és valutapolitika. A 2. pillér a közös kül- és biztonságpolitika. A 3. pillér a közös bel- és igazságügyi együttműködés. Ezek a pillérek az integráció alapelvei.
Meg lett határozva az együttműködés területei. Például az EU államai kereskedelmi kapcsolataikban nem alkalmaznak vámokat. Bevezették az uniós állampolgárságot (azonos jogok minden tagállam területén, szabad utazás, tanulás, korlátozásokkal munkavállalás). A schengeni egyezmény alapján megszüntették a határellenőrzést (csak az övezet külső határán). Új valuta került bevezetésre, 2002 – től az euro lett a közös fizetőeszköz.
Az EGK – hoz, majd az EU – hoz újabb államok csatlakoztak. Az 1990 – es évek végére már 15 tagja volt, 2004 – ben pedig újabb 10 tag csatlakozott, többségében egykori szociáldemokrata államok, Magyarország is. Jelenleg 27 tagállama van az Európai Uniónak.
II.
Az Európai Unión belül mintegy 1200 különféle bizottság, albizottság és munkacsoport működik. A döntések előkészítését és végrehajtását mintegy 20 ezer nemzetközi tisztviselő („eurokrata”) segíti. A legtöbb uniós intézmény Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban működik. Az Európai Unió bonyolult rendszerében az Európai Bizottság tekinthető az EU kormányának, az Európai Parlament pedig az EU parlamentjének, de egyik sem rendelkezik olyan kiterjedt jogkörrel, mint egy nemzetállam kormánya és parlamentje. Az Unió legfontosabb döntéseit az egyes tagállamok kormányai által alkotott testületek, az Európai Tanács, illetve az Európai Unió Tanácsa határozzák meg. Az EU intézményrendszere egyszerre nemzetek feletti és kormányközi.
Hat legfontosabb intézménye van.
Az Európai Unió Tanácsa vagy más néven a Miniszterek Tanácsa Brüsszelben működik. Tagjai a tagállamok miniszterei. Legfontosabb funkciója a tagállamok érdekeinek európai szintű megjelenítése. A közösségi politikára vonatkozó jogszabályokat önti végső formába. Döntéseit az Európai Parlamenttel egyeztetve hozza. Évente mintegy száz hivatalos ülése van. Az elnöki tisztet hat hónapon át egy – egy ország külügyminisztere tölti be. A tagállamok eltérő számú szavazattal rendelkeznek a népességarányok alapján (Magyarország 12).
Az Európai Tanács szintén Brüsszelben található. Az EU állam- és kormányfőinek testülete. Az EU legmagasabb szintű politikai irányadó szerve, a legjelentősebb politikai döntések fóruma. Évente általában négyszer ülésezik. A Közösség és a politikai együttműködés legfontosabb kérdésit itt tárgyalják. Az elnökség szerepét félévente más – más tagállam tölti be.
Az Európai bizottság is Brüsszelben van. Nemzetek feletti intézmény, az EU közös érdekét kell képviselnie. 25 tagja független a nemzeti kormányoktól. Feladatai: jogszabályokat kezdeményez, őrködik a közösségi jog, a szerződések betartása felett, végrehajtja az uniós politikákat, kezeli a közösségi pénzügyeket.
Az Európai Parlament Strasbourgban van. Az Unió polgárai által közvetlenül választott képviselőtestület (5 évente, általános választójog alapján) működteti. A mandátumok a tagországok népességének arányában oszlik meg (Magyarország 24). A képviselők nem országok, hanem pártfrakciók vagy politikai csoportosulások szerint különülnek el egymástól. Az EU Tanácsa mellett fokozatosan bővülő szerepe van a jogalkotásban. Fontos funkciója az ellenőrzés, a közösségi költségvetés és a zárszámadás jóváhagyása.
Az Európai Bíróság központja Luxemburg. Az alapszerződés értelmezése és alkalmazása során felmerülő jogvitákban dönt.
Az Európai Számvevőszék szintén Luxemburgban található. Az Unió kiadásainak és bevételeinek, valamint ezek célszerű felhasználásának ellenőrzése a feladata.
18. tétel
Mutassa be IV. Béla tatárjárás előtti és utáni politikájának jellemzőit! Magyarázza meg, hogy a tatárjárás miért volt súlyos csapás a középkori magyar királyságra!
Szempontok:
I. Harci események, muhi csata
II. A tatárjárás nézetei
III. Magyarország újjászervezése
I.
II. András halála után fia, IV. Béla (1235 - 1270) került Magyarország trónjára. IV. Béla már hercegként sem értett egyet apja politikájával, ezért hatalomra jutása után megkísérelte visszaállítani az ország korábbi állapotát. Hogy saját hatalmát, illetve tekintélyét megerősítse, leszámolt apja híveivel, II. András birtokadományainak jelentős részét visszavette, és korábbi szokásokat is felrúgott. A királyi tanácsban például elégettette a bárók székeit, hogy ne tudjanak leülni a király jelenlétében; megszüntette a közvetlen bejárást a királyhoz – ezután csak írásban lehetett vele érintkezni. Ezekkel az intézkedésekkel Béla csak a vezetőréteg elégedetlenkedését, illetve saját népszerűségének csökkenését érte el.
1237 - ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtok - visszavételi politikáját. 1239 - ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. 1240 - ben a tatárok elfoglalták Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordult segítségért, de egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241 - ben a tatárok három irányból törtek Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei - hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei - hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, meggyilkolták Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonultak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre.
Muhi közelében 1241. április 11. - én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla először az osztrák területekre menekül, majd Dalmáciába egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni (Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma).
II.
A tatárjárás legfájóbb velejárója a hatalmas, 20 - 50 % - ra becsült emberveszteség volt. Mivel a pusztítás nem egyformán érintette az ország egyes területeit, a tatárjárás kihatott az etnikai viszonyokra is.
A magyarság elsősorban az alföldeket és a völgyeket lakta, ezért a veszteségek főként őket érintették. Az emberveszteséget részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat, akik az Alföld elpusztult vagy ritkán lakott vidékein telepedtek le (Nagykunság, Kiskunság, Temesvidék). Ekkor települtek le a jászok (alánok) is a Jászságban. Egy - két évszázad alatt mindkét nomád nép beolvadt a magyarságba. Nőtt a 13. század eleje óta Erdélybe betelepülő vlachok száma. Az állattartó románok elsősorban a királyi erdőuradalmakban települtek le. A cseh és lengyel bevándorlás révén délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70 - 80% - át továbbra is a magyarság alkotta.
III.
Ahhoz, hogy az országot romjaiból újjáépítse, IV. Béla változtatni kényszerült korábbi politikáján. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat azonban katonaállításhoz és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése).
Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267 - es törvényekben megerősítette a köznemesek Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).
Az elpusztult területek benépesítését betelepítésekkel, illetve hospesek behívásával segítette.
Külpolitikájában békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal, melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül). Babenberg Frigyestől harcok árán visszaszerezte a kizsarolt területeket.
Az ország újjáépítése sikeresnek bizonyult. IV. Béla méltán nyerte el az utókortól a „második honalapító” címet.
Mutassa be a mohácsi csata és a kettős királyválasztás következményeit, az ország három részre szakadásának folyamatát!
Szempontok:
I. A mohácsi csata következményei
II. Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelme
III. Buda elfoglalása
IV. Az ország három részre szakadása
I.
1237 - ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtok - visszavételi politikáját. 1239 - ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. 1240 - ben a tatárok elfoglalták Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordult segítségért, de egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241 - ben a tatárok három irányból törtek Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei - hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei - hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, meggyilkolták Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonultak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre.
Muhi közelében 1241. április 11. - én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla először az osztrák területekre menekül, majd Dalmáciába egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni (Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma).
II.
A tatárjárás legfájóbb velejárója a hatalmas, 20 - 50 % - ra becsült emberveszteség volt. Mivel a pusztítás nem egyformán érintette az ország egyes területeit, a tatárjárás kihatott az etnikai viszonyokra is.
A magyarság elsősorban az alföldeket és a völgyeket lakta, ezért a veszteségek főként őket érintették. Az emberveszteséget részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat, akik az Alföld elpusztult vagy ritkán lakott vidékein telepedtek le (Nagykunság, Kiskunság, Temesvidék). Ekkor települtek le a jászok (alánok) is a Jászságban. Egy - két évszázad alatt mindkét nomád nép beolvadt a magyarságba. Nőtt a 13. század eleje óta Erdélybe betelepülő vlachok száma. Az állattartó románok elsősorban a királyi erdőuradalmakban települtek le. A cseh és lengyel bevándorlás révén délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70 - 80% - át továbbra is a magyarság alkotta.
III.
Ahhoz, hogy az országot romjaiból újjáépítse, IV. Béla változtatni kényszerült korábbi politikáján. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat azonban katonaállításhoz és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése).
Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267 - es törvényekben megerősítette a köznemesek Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).
Az elpusztult területek benépesítését betelepítésekkel, illetve hospesek behívásával segítette.
Külpolitikájában békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal, melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül). Babenberg Frigyestől harcok árán visszaszerezte a kizsarolt területeket.
Az ország újjáépítése sikeresnek bizonyult. IV. Béla méltán nyerte el az utókortól a „második honalapító” címet.
19. tétel
Mutassa be a mohácsi csata és a kettős királyválasztás következményeit, az ország három részre szakadásának folyamatát!
Szempontok:
I. A mohácsi csata következményei
II. Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelme
III. Buda elfoglalása
IV. Az ország három részre szakadása
I.
A magyar vezetők időben hírt szereztek a közelgő török támadásról, azonban semmi komolyabb előkészületre nem került sor. 1526 júliusára meg is érkezett a kb. 80 ezer fős szultáni had, Nándorfehérvárnál átkelt a Dunán, majd az egyetlen még jelentős erősséget, Péterváradot elfoglalta. A magyar sereg fővezére, Tomori Pál kalocsai érsek 1526. augusztus 29 – én a mohácsi síkon vállalt csatát. A csata két óra alatt elveszett, Tomori Pál, 7 főpap, 28 főúr, 15 ezer katona és II. Lajos magyar király is meghalt.
A csata után a török sereg Budáig hatolt előre, majd kifosztva, s a Dunántúl egy részét és a Duna – Tisza közét végigpusztítva kivonult az országból.
II.
A mohácsi vereség legsúlyosabb következménye az azt követő anarchikus viszonyokban rejlett. A megürült trónra két jelölt is volt. Habsburg Ferdinándot a Jagellókkal kötött családi szerződésre hivatkozva 1526 decemberében a főrendek egy része királlyá választotta. Szapolyai Jánost pedig az 1505 – ös rákosi végzésre hivatkozva 1526 novemberében megkoronázták.
Ferdinánd támadást intézett Szapolyai ellen, akit ez felkészületlenül ért. Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. Szapolyai a török portától kért segítséget. 1528 – ban megkötötték az isztambuli szerződést. A török csapatok segítségével Szapolyai visszafoglalta az ország nagyobbik részét. 1529 – ben a szultán vezette sereg, miután a szultán Mohácson fogadta Szapolyai hódolatát, visszafoglalta Szapolyai számára Budát, majd Bécs ellen vonult, azonban hadjárata sikertelen volt. 1532 – ben újabb hadjárat indult Bécs ellen, Kőszeg azonban hosszú ideig feltartóztatta, Bécs körül nemzetközi haderő gyűlt össze, így a szultán nem vállalta az ostromot.
1538 – ban Szapolyai és Ferdinánd Váradon békét kötött. Ez alapján megtartották addig birtokolt területeiket, elismerték egymás királyságát. Szapolyai halála után Ferdinánd az örökös.
III.
1540 – ben Szapolyai János meghalt, végakarata szerint a szultán fiát, János Zsigmondot fogadta el királynak. Ferdinánd viszont a váradi béke alapján el akarta foglalni Szapolyai országrészét. Szulejmán nem engedhette meg a Habsburg befolyás növekedését Magyarországon, ezért 1541. augusztus 29 – én a törökök megszállták Budát.
IV.
Buda megszállásával az ország három részre szakadt.
Az ország déli – középső része a töröké lett, ez volt a Hódoltság. Erdély és Tiszántúl az Erdélyi Fejedelemség részét képezte Izabella és János Zsigmond kezében. Az ország nyugati – északi része pedig Ferdinándé, ez a Királyi Magyarország.
A csata után a török sereg Budáig hatolt előre, majd kifosztva, s a Dunántúl egy részét és a Duna – Tisza közét végigpusztítva kivonult az országból.
II.
A mohácsi vereség legsúlyosabb következménye az azt követő anarchikus viszonyokban rejlett. A megürült trónra két jelölt is volt. Habsburg Ferdinándot a Jagellókkal kötött családi szerződésre hivatkozva 1526 decemberében a főrendek egy része királlyá választotta. Szapolyai Jánost pedig az 1505 – ös rákosi végzésre hivatkozva 1526 novemberében megkoronázták.
Ferdinánd támadást intézett Szapolyai ellen, akit ez felkészületlenül ért. Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. Szapolyai a török portától kért segítséget. 1528 – ban megkötötték az isztambuli szerződést. A török csapatok segítségével Szapolyai visszafoglalta az ország nagyobbik részét. 1529 – ben a szultán vezette sereg, miután a szultán Mohácson fogadta Szapolyai hódolatát, visszafoglalta Szapolyai számára Budát, majd Bécs ellen vonult, azonban hadjárata sikertelen volt. 1532 – ben újabb hadjárat indult Bécs ellen, Kőszeg azonban hosszú ideig feltartóztatta, Bécs körül nemzetközi haderő gyűlt össze, így a szultán nem vállalta az ostromot.
1538 – ban Szapolyai és Ferdinánd Váradon békét kötött. Ez alapján megtartották addig birtokolt területeiket, elismerték egymás királyságát. Szapolyai halála után Ferdinánd az örökös.
III.
1540 – ben Szapolyai János meghalt, végakarata szerint a szultán fiát, János Zsigmondot fogadta el királynak. Ferdinánd viszont a váradi béke alapján el akarta foglalni Szapolyai országrészét. Szulejmán nem engedhette meg a Habsburg befolyás növekedését Magyarországon, ezért 1541. augusztus 29 – én a törökök megszállták Budát.
IV.
Buda megszállásával az ország három részre szakadt.
Az ország déli – középső része a töröké lett, ez volt a Hódoltság. Erdély és Tiszántúl az Erdélyi Fejedelemség részét képezte Izabella és János Zsigmond kezében. Az ország nyugati – északi része pedig Ferdinándé, ez a Királyi Magyarország.
20. tétel
Mutassa be, hogyan vezettek a nagyhatalmak ellentétei az I. világháború kitöréséhez! Jellemezze az új típusú hadviselést!
Szempontok:
I. Előzmények
II. A háború kezdete
III. Állóháború jellemzése
I.
1870 után egyenlőtlen fejlődés jellemezte Európa országait. Anglia nagy gyarmatbirodalomként a pénzügyi és kereskedelmi világ vezetőjévé vált. A világ legnagyobb hadiflottájával rendelkezett. Külpolitikai célja a kontinentális egyensúly fenntartása és a gyarmatbirodalmának növelése volt. Franciaország szintén jelentős gyarmatokkal rendelkezett, gazdasága dinamikusan fejlődött, azonban a francia – porosz háborúban elvesztette vezető szerepét. Vissza akart vágni Németországnak, hogy visszaszerezhesse Elzász – Lotaringiát. Oroszország gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek voltak. A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi pozícióját, a 19. század második felében viszont terjeszkedni kezdett, bekebelezte Közép – Ázsiát, Szibériát, Kaukázuson túli területeket. A fekete – tengeri szorosokra fájt a foga, be akarta tölteni a válságban lévő Törökország hatalmi helyét a Balkánon és Kis – Ázsiában. Németország 1871 – ben egységes állam lett, a gazdasága a legdinamikusabban fejlődött Európa országaiéhoz képest. Ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacokat igényelt, azonban gyarmatbirodalma ehhez kevés volt, így gyarmatai növelése érdekében fegyverkezésbe kezdett. Külpolitikai céljává vált az európai hegemónia, ehhez növelnie kellett befolyását Közép – Európában, valamint terjeszkednie a Közel – Keleten. Az Osztrák – Magyar Monarchia a többi országhoz képest súlyos belpolitikai gondokkal küzdött, a gazdasága hanyatlott és sok nemzetiség további problémákat okozott. Politikai befolyást akart szerezni a Balkánon. Németországhoz igazodott annak közel – keleti terjeszkedésében.
A 19. század végén kibontakozó 2. ipari forradalom valamennyi nagyhatalmat fokozott külső aktivitásra ösztönzött. A 20. század elejére a nemzetközi kapcsolatokban felhalmozódtak a feszültségek a német – francia ellentét, a balkáni „keleti kérdés” és a gyarmatokért folyó versengés következtében. Európa nagyhatalmai a megszerzett pozícióik megvédéséért és hatalmi igényeik érvényesítéséért katonai szövetségekbe tömörültek.
A központi hatalmak, Németország, az Osztrák – Magyar Monarchia és Oroszország 1873 – ban megkötötte a három császár szövetségét Franciaország ellen, azonban a balkáni kérdések miatti komoly érdekellentét az Osztrák – Magyar Monarchia és az oroszok közt ingataggá tette a szövetséget. 1879 – ben Németország és az Osztrák – Magyar Monarchia szövetséget is kötött Oroszországgal szemben. Később a francia ellenességükhöz csatlakozott Olaszország, majd Románia is.
A központi hatalmak szövetségeinek hatására 1893 – ban francia – orosz, 1904 – ben angol – francia, majd 1907 – ben angol – orosz szövetség alakult ki, így megszületett az antant.
A feszültségek növekedését fokozta a világ újrafelosztásáért való harc is, amely komoly diplomáciai és katonai összetűzésekhez vezetett. Németország és Anglia közt flottaépítési verseny alakult ki. Az európai nagyhatalmak a 20. század elején hozzáláttak földi hadseregük fejlesztéséhez is. Számos olyan konfliktus is lezajlott, ami világháborúhoz vezethetett volna, ilyen volt például az 1905 – ös első marokkói válság, 1908 – ban Bosznia – Hercegovina annektálása, vagy az 1912 – es első balkáni háború.
A központi hatalmak előnye volt, hogy összefüggő területként könnyebb volt a csapatmozgatás, élelem – és fegyverszállítás, azonban fenn állt a kétfrontos háború veszélye. Az antantnak a gyarmatok kimeríthetetlen nyersanyagbázist biztosítottak, viszont gyenge volt a szárazföldi hadseregük.
Az összes, háborúra készülő ország támadásra építette haditerveit. Németország Oroszország lassú mozgósítását feltételezve hozta létre a Schliffen – tervet. Célja a kétfrontos háború elkerülése volt. Azonban kétségek merültek fel, ugyanis Oroszország felgyorsította stratégiai vasútépítkezéseit, és erőteljesebbé vált a francia és angol készülődés.
II.
1914. június 28 – án lelőtték Ferenc Ferdinándot Szarajevóban. Szerbia elutasította az ultimátumot, így az Osztrák – Magyar Monarchia 1914. július 28 – án hadat üzent. A szövetségi kötelezettségeikkel megfelelően a nagyhatalmak sorra hadba léptek. Míg az USA, Olaszország, Románia, Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett, addig Japán az antant, Törökország pedig a központi hatalmak oldalán csatlakozott a háborúhoz.
III.
Miután a villámháborús tervek kudarcot vallottak, a frontvonalak megmerevedtek, állóháború alakult ki. Lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult rendszerét építették ki. Az előny a gépfegyverekkel, gyorstüzelő ágyúkkal felszerelt védőknél volt. Új fegyvereket (harci gáz, repülő) vettek be, de ezek sem hoztak áttörést.
Felértékelődött a hátország szerepe, átálltak haditermelésre, a nők munkába álltak. Áruhiány alakult ki, bevezették a jegyrendszert, virágzott a feketepiac. „Anyagcsata” kezdődött: az a fél lesz a győztes, amelyik jobb anyagi, gazdasági háttérrel rendelkezik.
A 19. század végén kibontakozó 2. ipari forradalom valamennyi nagyhatalmat fokozott külső aktivitásra ösztönzött. A 20. század elejére a nemzetközi kapcsolatokban felhalmozódtak a feszültségek a német – francia ellentét, a balkáni „keleti kérdés” és a gyarmatokért folyó versengés következtében. Európa nagyhatalmai a megszerzett pozícióik megvédéséért és hatalmi igényeik érvényesítéséért katonai szövetségekbe tömörültek.
A központi hatalmak, Németország, az Osztrák – Magyar Monarchia és Oroszország 1873 – ban megkötötte a három császár szövetségét Franciaország ellen, azonban a balkáni kérdések miatti komoly érdekellentét az Osztrák – Magyar Monarchia és az oroszok közt ingataggá tette a szövetséget. 1879 – ben Németország és az Osztrák – Magyar Monarchia szövetséget is kötött Oroszországgal szemben. Később a francia ellenességükhöz csatlakozott Olaszország, majd Románia is.
A központi hatalmak szövetségeinek hatására 1893 – ban francia – orosz, 1904 – ben angol – francia, majd 1907 – ben angol – orosz szövetség alakult ki, így megszületett az antant.
A feszültségek növekedését fokozta a világ újrafelosztásáért való harc is, amely komoly diplomáciai és katonai összetűzésekhez vezetett. Németország és Anglia közt flottaépítési verseny alakult ki. Az európai nagyhatalmak a 20. század elején hozzáláttak földi hadseregük fejlesztéséhez is. Számos olyan konfliktus is lezajlott, ami világháborúhoz vezethetett volna, ilyen volt például az 1905 – ös első marokkói válság, 1908 – ban Bosznia – Hercegovina annektálása, vagy az 1912 – es első balkáni háború.
A központi hatalmak előnye volt, hogy összefüggő területként könnyebb volt a csapatmozgatás, élelem – és fegyverszállítás, azonban fenn állt a kétfrontos háború veszélye. Az antantnak a gyarmatok kimeríthetetlen nyersanyagbázist biztosítottak, viszont gyenge volt a szárazföldi hadseregük.
Az összes, háborúra készülő ország támadásra építette haditerveit. Németország Oroszország lassú mozgósítását feltételezve hozta létre a Schliffen – tervet. Célja a kétfrontos háború elkerülése volt. Azonban kétségek merültek fel, ugyanis Oroszország felgyorsította stratégiai vasútépítkezéseit, és erőteljesebbé vált a francia és angol készülődés.
II.
1914. június 28 – án lelőtték Ferenc Ferdinándot Szarajevóban. Szerbia elutasította az ultimátumot, így az Osztrák – Magyar Monarchia 1914. július 28 – án hadat üzent. A szövetségi kötelezettségeikkel megfelelően a nagyhatalmak sorra hadba léptek. Míg az USA, Olaszország, Románia, Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett, addig Japán az antant, Törökország pedig a központi hatalmak oldalán csatlakozott a háborúhoz.
III.
Miután a villámháborús tervek kudarcot vallottak, a frontvonalak megmerevedtek, állóháború alakult ki. Lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult rendszerét építették ki. Az előny a gépfegyverekkel, gyorstüzelő ágyúkkal felszerelt védőknél volt. Új fegyvereket (harci gáz, repülő) vettek be, de ezek sem hoztak áttörést.
Felértékelődött a hátország szerepe, átálltak haditermelésre, a nők munkába álltak. Áruhiány alakult ki, bevezették a jegyrendszert, virágzott a feketepiac. „Anyagcsata” kezdődött: az a fél lesz a győztes, amelyik jobb anyagi, gazdasági háttérrel rendelkezik.
21. tétel
Az 1956 – os forradalom
Szempontok:
I. Előzmények
II. A forradalom kitörés és eseményei
III. Megtorlás, veszteségek
IV. Az 1956 – os óvári események
I.
Sztálin halála (1953) után Moszkva utasítására Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki reformokat ígért. A reformok az emberek életminőségének javítását, a terror enyhítését célozták meg. 1955 – ben azonban megkezdődött a visszarendeződés, Nagy Imrét leváltották, az új miniszterelnök Hegedüs András lett. Megtorpant a politikai élet rehabilitációja, újabb erőszakos téeszesítés kezdődött. Nagy Imre körül azonban kikristályosodott a párt reformellenzéke, az írok, művészek körében (Petőfi - kör) egyre élesebb kritikák fogalmazódtak meg.
1956 júniusában, Poznanban (Lengyelország) munkásfelkelés tört ki, mely után a szovjet vezetés Rákosi menesztése mellett döntött. Az új főtitkár Gerő Ernő lett, de ez nem jelentett igazi változást. Az erjedés folyamatát azonban már nem lehetett megállítani, elkerülhetetlenné vált Nagy Imre pártba való visszavétele. 1956. október 6 – án Rajk Lászlót újratemették.
Mialatt a legfelső állami- és pártvezetés Jugoszláviában tartózkodott, döntő fordulat állt be az itthoni eseményekben.
II.
1956. október 13 – án a szegedi egyetemisták létrehozták saját ifjúsági egyesületüket, a MEFESZ – t. 1956. október 22 – én a budapesti Műegyetem diákjai 16 pontos követelést fogalmaztak meg: a szovjet csapatok vonuljanak ki, Nagy Imre legyen a kormányfő, vélemény-, sajtó-, szólásszabadság, szabad, többpárti választások, gazdasági élet átszervezése, stb., és elhatározták, hogy másnap rokonszenvtüntetést tartanak a lengyelek mellett, amelyet Gerő Ernő kezdetben betiltott, majd engedélyezett.
1956. október 23 – án kitört a forradalom. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt a Petőfi – szobornál. Tüntetés a Bem – szobornál (Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot). A tömeg a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imre tartott beszédet, megígérte az 1953 – as kormányprogramhoz való visszatérést. A Rádió ostroma, a Sztálin – szobor ledöntése, feldarabolása. A pártvezetés ellenforradalomnak nyilvánította az eseményeket, szovjet csapatok beavatkozását kérte. Éjjel Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek.
1956. október 24 – én a hajnalban beavatkozó szovjet csapatok miatt a felkelés nemzeti harccá vált. Kijárási tilalmat és statáriumot (rögtönítélő bíróságot) hirdettek meg. Délben Nagy Imre amnesztiát hirdetett a fegyvert letevőknek.
1956. október 24 – 25- 26 – án a forradalom elterjed vidéken is, több helyen belelőttek a tömegbe (október 26.: a határőrlaktanyánál sortűz Mosonmagyaróváron!). Országszerte Nemzeti Tanácsok alakultak.
1956. október 25 - én a Parlament előtt gyülekező tömegbe belelőnek az ÁVH – sok (ÁVH = Államvédelmi Hatóság), ettől kezdve a népharag az ÁVH ellen fordult hajtóvadászat formájában. Gerőt leváltották, helyébe Kádár János került.
1956. október 28 – án Nagy Imre rádióbeszédben közölte az ÁVH megszűntetését, az események „nemzeti forradalommá” nyilvánítását, a tűzszünet elrendelését, a szovjet csapatok kivonulásáról való tárgyalásokat és az amnesztiát.
1956. október 30 – án Nagy Imre bejelentette, hogy megszüntetik az egypártrendszert és megkezdték a tárgyalásokat a szovjet csapatok teljes kivonulásáról, ezt megerősítette a szovjet kormánynyilatkozat is. A felkelők megostromolták a Köztársaság téri pártházat, meglincselték a védőket.
1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről (USA szabad kezet adott Moszkvának, nem tekintette szövetségesének Magyarországot, a nyugati országok figyelmét a Szuezi – válság kötötte le). Feloszlott az MDP (Magyar Dolgozók Pártja), megalakult az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt – főtitkára Kádár János).
1956. november elsején Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből. 1956. november 3 – án új kormány alakult, Mindszenty bíboros este rádiószózatot intézett a nemzethez, szabadságharcnak értékelte az eseményeket, Tökölön pedig tárgyalásokra készültek a szovjet katonai vezetéssel a csapatok kivonásáról, azonban Maléter Pált (honvédelmi miniszter) és társait tőrbe csalták és elfogták.
1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány. Nagy Imre tiltakozásul az ENSZ – hez fordult, majd a képviselőkkel együtt elhagyta a Parlamentet. Az utolsó ott maradt képviselő Bibó István. (Nagy Imrét és társait tőrbe csalták, majd Romániába szállították.)
1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.
III.
Kb. 300 személy kivégzése (1958.június 16. Nagy Imre), 22 ezer ember elítélése, 13 ezer ember internálása (kitelepítése), kb. 200 ezer ember hagyta el az országot. A forradalom alatt kb. 2500 ember halt meg a harcokban, kb. 20 ezer ember sebesült meg. Óriási az anyagi veszteség a szovjet tankok pusztítása érdekében.
IV.
Mosonmagyaróvár 20. századi történetének legvéresebb, leggyászosabb napja 1956. október 26 – a, ekkor dördült el az Ipartelepen az a sortűz, amelynek 106 halálos áldozata és 250 sebesültje volt a békés tüntetők közül. 1956. október 23 – án kirobbant forradalom hatására vidéken is megkezdődött a hitelét vesztett hatalom leváltása. Október 25 – én, csütörtökön este Óvárra is eljutott a Parlament előtti vérengzés híre. Tiltakozásul az akadémisták néma tüntetést szerveztek a Lenin (ma Fő) úton és a Magyar utcán. Másnap reggel az előadásokra induló diákság a közeli pártbizottság és a tanácsház (mai önkormányzat) elé vonult, ahol már gyülekezett a város lakossága is. A Tanácsházról leverték a vörös csillagot. Közben óvodások és általános iskolások vonultak a Fő úton, s a tömeg a járásbíróság és a posta elé vonult. Ezután kiszabadították a járásbíróság épületében őrzött foglyokat. Innen a tömeg egyik része – közöttük a középiskolások – Moson irányába ment, a másik része a Gyári úton haladt az Ipartelep irányába. Az itt lévő rendőrőrs előtt megálltak, és leszedték a rendőrök és katonatisztek jelvényeit. A timföldgyári munkások csatlakozása után a tüntetők a határőr laktanya elé vonultak, és az épületen lévő vörös csillag eltávolítását követelték. Ennek teljesítését meg is ígérte Dudás István parancsnok, néhány perc múlva azonban Dudás százados jelére az előre beásott géppuskákból sortűz zúdult a békésen éneklő, beszélgető tömegre. Leírhatatlan volt a pánik, a kézigránátok és a géppuskatűz után a tüntetők menekülni kezdtek, amikor még egy sortűz kaszabolta le őket. Órákig tartott, amíg a halottakat és a jajgató, segítséget kérő sebesülteket elszállították. Sokan szállítás közben vagy a kórházban haltak bele sérüléseikbe. Dudás István megszökött a városból, a népharag megölt három ÁVH – s tisztet. A forradalmat követő megtorlásban, az eseményekben való részvétele miatt többeket kivégeztek, súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Több akadémistát végleg vagy egy időre kizártak a felsőoktatási intézményekből. Október utolsó napjaitól menekültek tízezrei mentek át a városon a nyugati határ felé.
1956 júniusában, Poznanban (Lengyelország) munkásfelkelés tört ki, mely után a szovjet vezetés Rákosi menesztése mellett döntött. Az új főtitkár Gerő Ernő lett, de ez nem jelentett igazi változást. Az erjedés folyamatát azonban már nem lehetett megállítani, elkerülhetetlenné vált Nagy Imre pártba való visszavétele. 1956. október 6 – án Rajk Lászlót újratemették.
Mialatt a legfelső állami- és pártvezetés Jugoszláviában tartózkodott, döntő fordulat állt be az itthoni eseményekben.
II.
1956. október 13 – án a szegedi egyetemisták létrehozták saját ifjúsági egyesületüket, a MEFESZ – t. 1956. október 22 – én a budapesti Műegyetem diákjai 16 pontos követelést fogalmaztak meg: a szovjet csapatok vonuljanak ki, Nagy Imre legyen a kormányfő, vélemény-, sajtó-, szólásszabadság, szabad, többpárti választások, gazdasági élet átszervezése, stb., és elhatározták, hogy másnap rokonszenvtüntetést tartanak a lengyelek mellett, amelyet Gerő Ernő kezdetben betiltott, majd engedélyezett.
1956. október 23 – án kitört a forradalom. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt a Petőfi – szobornál. Tüntetés a Bem – szobornál (Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot). A tömeg a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imre tartott beszédet, megígérte az 1953 – as kormányprogramhoz való visszatérést. A Rádió ostroma, a Sztálin – szobor ledöntése, feldarabolása. A pártvezetés ellenforradalomnak nyilvánította az eseményeket, szovjet csapatok beavatkozását kérte. Éjjel Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek.
1956. október 24 – én a hajnalban beavatkozó szovjet csapatok miatt a felkelés nemzeti harccá vált. Kijárási tilalmat és statáriumot (rögtönítélő bíróságot) hirdettek meg. Délben Nagy Imre amnesztiát hirdetett a fegyvert letevőknek.
1956. október 24 – 25- 26 – án a forradalom elterjed vidéken is, több helyen belelőttek a tömegbe (október 26.: a határőrlaktanyánál sortűz Mosonmagyaróváron!). Országszerte Nemzeti Tanácsok alakultak.
1956. október 25 - én a Parlament előtt gyülekező tömegbe belelőnek az ÁVH – sok (ÁVH = Államvédelmi Hatóság), ettől kezdve a népharag az ÁVH ellen fordult hajtóvadászat formájában. Gerőt leváltották, helyébe Kádár János került.
1956. október 28 – án Nagy Imre rádióbeszédben közölte az ÁVH megszűntetését, az események „nemzeti forradalommá” nyilvánítását, a tűzszünet elrendelését, a szovjet csapatok kivonulásáról való tárgyalásokat és az amnesztiát.
1956. október 30 – án Nagy Imre bejelentette, hogy megszüntetik az egypártrendszert és megkezdték a tárgyalásokat a szovjet csapatok teljes kivonulásáról, ezt megerősítette a szovjet kormánynyilatkozat is. A felkelők megostromolták a Köztársaság téri pártházat, meglincselték a védőket.
1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről (USA szabad kezet adott Moszkvának, nem tekintette szövetségesének Magyarországot, a nyugati országok figyelmét a Szuezi – válság kötötte le). Feloszlott az MDP (Magyar Dolgozók Pártja), megalakult az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt – főtitkára Kádár János).
1956. november elsején Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből. 1956. november 3 – án új kormány alakult, Mindszenty bíboros este rádiószózatot intézett a nemzethez, szabadságharcnak értékelte az eseményeket, Tökölön pedig tárgyalásokra készültek a szovjet katonai vezetéssel a csapatok kivonásáról, azonban Maléter Pált (honvédelmi miniszter) és társait tőrbe csalták és elfogták.
1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány. Nagy Imre tiltakozásul az ENSZ – hez fordult, majd a képviselőkkel együtt elhagyta a Parlamentet. Az utolsó ott maradt képviselő Bibó István. (Nagy Imrét és társait tőrbe csalták, majd Romániába szállították.)
1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.
III.
Kb. 300 személy kivégzése (1958.június 16. Nagy Imre), 22 ezer ember elítélése, 13 ezer ember internálása (kitelepítése), kb. 200 ezer ember hagyta el az országot. A forradalom alatt kb. 2500 ember halt meg a harcokban, kb. 20 ezer ember sebesült meg. Óriási az anyagi veszteség a szovjet tankok pusztítása érdekében.
IV.
Mosonmagyaróvár 20. századi történetének legvéresebb, leggyászosabb napja 1956. október 26 – a, ekkor dördült el az Ipartelepen az a sortűz, amelynek 106 halálos áldozata és 250 sebesültje volt a békés tüntetők közül. 1956. október 23 – án kirobbant forradalom hatására vidéken is megkezdődött a hitelét vesztett hatalom leváltása. Október 25 – én, csütörtökön este Óvárra is eljutott a Parlament előtti vérengzés híre. Tiltakozásul az akadémisták néma tüntetést szerveztek a Lenin (ma Fő) úton és a Magyar utcán. Másnap reggel az előadásokra induló diákság a közeli pártbizottság és a tanácsház (mai önkormányzat) elé vonult, ahol már gyülekezett a város lakossága is. A Tanácsházról leverték a vörös csillagot. Közben óvodások és általános iskolások vonultak a Fő úton, s a tömeg a járásbíróság és a posta elé vonult. Ezután kiszabadították a járásbíróság épületében őrzött foglyokat. Innen a tömeg egyik része – közöttük a középiskolások – Moson irányába ment, a másik része a Gyári úton haladt az Ipartelep irányába. Az itt lévő rendőrőrs előtt megálltak, és leszedték a rendőrök és katonatisztek jelvényeit. A timföldgyári munkások csatlakozása után a tüntetők a határőr laktanya elé vonultak, és az épületen lévő vörös csillag eltávolítását követelték. Ennek teljesítését meg is ígérte Dudás István parancsnok, néhány perc múlva azonban Dudás százados jelére az előre beásott géppuskákból sortűz zúdult a békésen éneklő, beszélgető tömegre. Leírhatatlan volt a pánik, a kézigránátok és a géppuskatűz után a tüntetők menekülni kezdtek, amikor még egy sortűz kaszabolta le őket. Órákig tartott, amíg a halottakat és a jajgató, segítséget kérő sebesülteket elszállították. Sokan szállítás közben vagy a kórházban haltak bele sérüléseikbe. Dudás István megszökött a városból, a népharag megölt három ÁVH – s tisztet. A forradalmat követő megtorlásban, az eseményekben való részvétele miatt többeket kivégeztek, súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Több akadémistát végleg vagy egy időre kizártak a felsőoktatási intézményekből. Október utolsó napjaitól menekültek tízezrei mentek át a városon a nyugati határ felé.
